KOPPÁNY finálé!

NEGYEDIK RÉSZ (bal láb)

(Koppány embereket toboroz hiper-szuper Magyargárdájába. Jelen vannak: Koppány, Dezső, Gerzson, Edömér. Vazul a háttérben tapogatózik)

KOPPÁNY: Mondd szépen: Árpád népe, hej!

DEZSŐ: (unottan) Árpád népe, hej.

KOPPÁNY: Lelkesebben! Árpád népe, hej!

DEZSŐ: (még mindig unottan) Árpád népe, hej.

KOPPÁNY: ÁRPÁD NÉPE, HEJ!!!

DEZSŐ: Miért? Mire jó ez, most komolyan?

KOPPÁNY: Ez a jelmondatunk! Árpád népe, hej!

DEZSŐ: Na jó, én megyek innen. (el)

KOPPÁNY: Nem!! Visszajössz, és kimondod rendesen, hogy „Árpád népe, hej!”

GERZSON: Koppány vezér! Mikor leszünk már világhódítók? Készen állunk hadba menni!

KOPPÁNY: Ahhoz még kell több katona, összesen négyen vagyunk Vazult és magamat is beleszámítva!

EDÖMÉR: Remélem, este 8 előtt már világ urai leszünk, mert akkor kezdődik a kedvenc vásári komédiám, a „Botond Show”!

GERZSON: Az nem vásári komédia, te, hanem egy kibeszélőshow!

EDÖMÉR: Pedig ami ott megy, az kész komédia. Annyit szoktam röhögni rajta!

KOPPÁNY: Nem megy senki sem Botond Show-t nézni! Ti most már az én alattvalóim vagytok, és azt csináljátok, amit én akarok!

EDÖMÉR: Ó, a francba.

GERZSON: Álljunk csak meg! Erről nem volt szó! Hol van ez leírva a szerződésünkben?

KOPPÁNY: Ide, ni, mégpedig ilyen böhöm nagy betűkkel, mint az öklöm.

GERZSON: De hát ezt nem említetted egyszer sem!

KOPPÁNY: Én nem tehetek róla, hogy nem tudtok olvasni. Pedig teljesen láthatóan fel van tüntetve, nekem aztán egyáltalán nem kötelességem mindent elmondani.

GERZSON: De hát ez arcátlanság! Kikérem magamnak! Felmondok!

KOPPÁNY: Nem, nem mondasz fel.

GERZSON: De, felmondok. (el)

EDÖMÉR: Attól mi még azért világ urai lehetünk 8 előtt, ugye?

(Orsóölő Péter és a városi gárda jönnek)

PÉTER: Mi ez a politikai szerveződés itten, kérem szépen?

KOPPÁNY: Éppen hadsereget szervezek. Ellened. Többek között.

PÉTER: Te?... Hát ismét találkozunk? Amúgy mégsem vagyok ám István fia, szóval nincs értelme harcolnod ellenem.

KOPPÁNY: Nem akarok harcolni ellened. Úgy terveztem, hogy azonnal megadod magad a félelmetes seregem előtt.

PÉTER: Nem látom a félelmetes seregedet. Csak nem láthatatlan katonákból áll?

KOPPÁNY: Nem. Mondtam, hogy még szervezés alatt van.

PÉTER: Értem. És mi jogosít fel téged a toborzásra?

KOPPÁNY: Ez itten. (átnyújt egy papirost Péternek)

PÉTER: (végignézi a papírt) Ééééértem… és mi is ez?

KOPPÁNY: Hadseregtoborzói jogosítvány. De hiszen ezt neked nagyon is tudnod kéne.

PÉTER: Hát… ööö… hát persze, tudtam én ám, hogy mi ez! Csak egy pillanatra összezavarodtam, mert olyan furcsa betűkkel van ez ideírva…

KOPPÁNY: Miért? Minden hadseregtoborzói jogosítvány szanszkrit nyelven van írva.

PÉTER: Micsodán?

KOPPÁNY: Szansz-krit nyel-ven.

PÉTER: Ezt hallottam eddig is. De mi az isten az a szanszkrit?

KOPPÁNY: Nem tudod? Pedig minden király tud szanszkrit nyelven beszélni. Ezek szerint te nem…

PÉTER: Ez nem igaz! Igenis tudok szanszkritul, csak teszteltelek!

KOPPÁNY: Valóban?

PÉTER: Igen! Azaz… ó, kit etetek meg ezzel a szöveggel? Nem vagyok én se király, se István fia, se semmi. Azért kerültem a trónra, mert elnyertem Istvántól kártyán. Nem gondoltam, hogy ennyi nehézséggel fog járni… az a rengeteg papírmunka, meg hogy mindenkivel törődni kell… a sok jobbágy a panaszaival. És most még ez is… Őszinte leszek, és kimondom: nem tudok szanszkritul beszélni. Eddig se voltam méltó a trónra, de most már végképp nem. Lemondok, és itt hagyom ezt a lehetetlen országot. Jobb lesz nekem valahol máshol. Mielőtt még elmennék, megkérdezlek téged, Koppány: nem akarsz-e utódom lenni a trónon?

KOPPÁNY: Most, hogy végiggondolom a dolgot… Nem is tudom, mit képzeltem, hogy majd világuralomra török? Az uralkodás tele van felelősséggel, és az a francnak se kell.

PÉTER: Ám legyen. Ez esetben akkor Isten veletek. (el)

EDÖMÉR: És akkor most a világ urai lettünk?

UTÓJÁTÉK (genitália)

(Isten, Thor, Jézus, Mária, Ágota, Margit, Judit a színpad közepén)

THOR: Hé, mi hogyan kerültünk a végére?

ISTEN: Még inkább, hogy miért vagyunk mi egyáltalán itt?

MÁRIA: Én a gyerektartási díjért vagyok itt.

THOR: Én pedig az előfizetési díjért, amit voltál olyan kegyes nem befizetni.

ISTEN: Jaj, ne kezdjétek megint…

JÉZUS: De valóban… mi szerepünk volt a darabban egyáltalán?

MARGIT: Tényleg, semmi közünk nem volt az egészhez!

JUDIT: És annak volt egyáltalán értelme, amit csináltunk?

ÁGOTA: Ez a mai romlott társadalom eredménye, én mondom nektek! Manapság már csak ilyen marhaságokkal lehet ébren tartani az emberek figyelmét. Az egész a közönségsikerre volt kiélezve, le merném fogadni! Zenés darabnak tűntetik fel, hogy felkeltsék az érdeklődést, és közben alig zenélnek benne, és az ember azt várná, hogy legyen valami mélyebb tartalma is az egésznek, de neeeeeem…

ELLENŐR: (bejön) Elnézést, mit is mondtam a panasztételről? Erre tessék! És amúgy is, mit ácsorognak itt? Vége a darabnak! Na, kifelé mindenki! Kifelé!...

VÉGE