KOPPÁNY finálé!

NEGYEDIK RÉSZ (bal láb)

(Koppány embereket toboroz hiper-szuper Magyargárdájába. Jelen vannak: Koppány, Dezső, Gerzson, Edömér. Vazul a háttérben tapogatózik)

KOPPÁNY: Mondd szépen: Árpád népe, hej!

DEZSŐ: (unottan) Árpád népe, hej.

KOPPÁNY: Lelkesebben! Árpád népe, hej!

DEZSŐ: (még mindig unottan) Árpád népe, hej.

KOPPÁNY: ÁRPÁD NÉPE, HEJ!!!

DEZSŐ: Miért? Mire jó ez, most komolyan?

KOPPÁNY: Ez a jelmondatunk! Árpád népe, hej!

DEZSŐ: Na jó, én megyek innen. (el)

KOPPÁNY: Nem!! Visszajössz, és kimondod rendesen, hogy „Árpád népe, hej!”

GERZSON: Koppány vezér! Mikor leszünk már világhódítók? Készen állunk hadba menni!

KOPPÁNY: Ahhoz még kell több katona, összesen négyen vagyunk Vazult és magamat is beleszámítva!

EDÖMÉR: Remélem, este 8 előtt már világ urai leszünk, mert akkor kezdődik a kedvenc vásári komédiám, a „Botond Show”!

GERZSON: Az nem vásári komédia, te, hanem egy kibeszélőshow!

EDÖMÉR: Pedig ami ott megy, az kész komédia. Annyit szoktam röhögni rajta!

KOPPÁNY: Nem megy senki sem Botond Show-t nézni! Ti most már az én alattvalóim vagytok, és azt csináljátok, amit én akarok!

EDÖMÉR: Ó, a francba.

GERZSON: Álljunk csak meg! Erről nem volt szó! Hol van ez leírva a szerződésünkben?

KOPPÁNY: Ide, ni, mégpedig ilyen böhöm nagy betűkkel, mint az öklöm.

GERZSON: De hát ezt nem említetted egyszer sem!

KOPPÁNY: Én nem tehetek róla, hogy nem tudtok olvasni. Pedig teljesen láthatóan fel van tüntetve, nekem aztán egyáltalán nem kötelességem mindent elmondani.

GERZSON: De hát ez arcátlanság! Kikérem magamnak! Felmondok!

KOPPÁNY: Nem, nem mondasz fel.

GERZSON: De, felmondok. (el)

EDÖMÉR: Attól mi még azért világ urai lehetünk 8 előtt, ugye?

(Orsóölő Péter és a városi gárda jönnek)

PÉTER: Mi ez a politikai szerveződés itten, kérem szépen?

KOPPÁNY: Éppen hadsereget szervezek. Ellened. Többek között.

PÉTER: Te?... Hát ismét találkozunk? Amúgy mégsem vagyok ám István fia, szóval nincs értelme harcolnod ellenem.

KOPPÁNY: Nem akarok harcolni ellened. Úgy terveztem, hogy azonnal megadod magad a félelmetes seregem előtt.

PÉTER: Nem látom a félelmetes seregedet. Csak nem láthatatlan katonákból áll?

KOPPÁNY: Nem. Mondtam, hogy még szervezés alatt van.

PÉTER: Értem. És mi jogosít fel téged a toborzásra?

KOPPÁNY: Ez itten. (átnyújt egy papirost Péternek)

PÉTER: (végignézi a papírt) Ééééértem… és mi is ez?

KOPPÁNY: Hadseregtoborzói jogosítvány. De hiszen ezt neked nagyon is tudnod kéne.

PÉTER: Hát… ööö… hát persze, tudtam én ám, hogy mi ez! Csak egy pillanatra összezavarodtam, mert olyan furcsa betűkkel van ez ideírva…

KOPPÁNY: Miért? Minden hadseregtoborzói jogosítvány szanszkrit nyelven van írva.

PÉTER: Micsodán?

KOPPÁNY: Szansz-krit nyel-ven.

PÉTER: Ezt hallottam eddig is. De mi az isten az a szanszkrit?

KOPPÁNY: Nem tudod? Pedig minden király tud szanszkrit nyelven beszélni. Ezek szerint te nem…

PÉTER: Ez nem igaz! Igenis tudok szanszkritul, csak teszteltelek!

KOPPÁNY: Valóban?

PÉTER: Igen! Azaz… ó, kit etetek meg ezzel a szöveggel? Nem vagyok én se király, se István fia, se semmi. Azért kerültem a trónra, mert elnyertem Istvántól kártyán. Nem gondoltam, hogy ennyi nehézséggel fog járni… az a rengeteg papírmunka, meg hogy mindenkivel törődni kell… a sok jobbágy a panaszaival. És most még ez is… Őszinte leszek, és kimondom: nem tudok szanszkritul beszélni. Eddig se voltam méltó a trónra, de most már végképp nem. Lemondok, és itt hagyom ezt a lehetetlen országot. Jobb lesz nekem valahol máshol. Mielőtt még elmennék, megkérdezlek téged, Koppány: nem akarsz-e utódom lenni a trónon?

KOPPÁNY: Most, hogy végiggondolom a dolgot… Nem is tudom, mit képzeltem, hogy majd világuralomra török? Az uralkodás tele van felelősséggel, és az a francnak se kell.

PÉTER: Ám legyen. Ez esetben akkor Isten veletek. (el)

EDÖMÉR: És akkor most a világ urai lettünk?

UTÓJÁTÉK (genitália)

(Isten, Thor, Jézus, Mária, Ágota, Margit, Judit a színpad közepén)

THOR: Hé, mi hogyan kerültünk a végére?

ISTEN: Még inkább, hogy miért vagyunk mi egyáltalán itt?

MÁRIA: Én a gyerektartási díjért vagyok itt.

THOR: Én pedig az előfizetési díjért, amit voltál olyan kegyes nem befizetni.

ISTEN: Jaj, ne kezdjétek megint…

JÉZUS: De valóban… mi szerepünk volt a darabban egyáltalán?

MARGIT: Tényleg, semmi közünk nem volt az egészhez!

JUDIT: És annak volt egyáltalán értelme, amit csináltunk?

ÁGOTA: Ez a mai romlott társadalom eredménye, én mondom nektek! Manapság már csak ilyen marhaságokkal lehet ébren tartani az emberek figyelmét. Az egész a közönségsikerre volt kiélezve, le merném fogadni! Zenés darabnak tűntetik fel, hogy felkeltsék az érdeklődést, és közben alig zenélnek benne, és az ember azt várná, hogy legyen valami mélyebb tartalma is az egésznek, de neeeeeem…

ELLENŐR: (bejön) Elnézést, mit is mondtam a panasztételről? Erre tessék! És amúgy is, mit ácsorognak itt? Vége a darabnak! Na, kifelé mindenki! Kifelé!...

VÉGE

KOPPÁNY 5.

HARMADIK RÉSZ (jobb láb)

(És ím, eljött a pillanat, hogy Koppány énekel!)

(Koppány, két néger blues gitáros a háttérben. Melankolikus fények, vasútállomás)

KOPPÁNY: Feltámadtam
Hogy megöljem Istvánt,
De nem találtam,
Csak a várispánt.
Azt mondják, meghalt,
Sírban rohad már…
Ezért feltámadni
Olyan nagyon kár.

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Ó je…

Útközben mikor
Erre jöttem én,
Ott állt az út szélén
Egy vén tehén.
Felrúgtam én azt,
Mert dühös vagyok,
A homlokomon
Izzadság ragyog.

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Elmennék én
A vasútállomásra,
Ezt a dolgot
Nem is bíznám másra.
Ha tudnám, mi az
A vasútállomás…
Lehet, hogy ez csak
Egy furcsa látomás?

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Ó, je… (gitárszólót imitál)

(Vazul négykézláb betámolyog, beleütközik Koppányba)

VAZUL: Jaj!! Mi van már?! Ki van ott?!

KOPPÁNY: Neked meg mi a bajod, jóember? Miért ordítasz?

VAZUL: Mi van?!! Nem hallom!!!

KOPPÁNY: Miért ordítasz, ember?!

VAZUL: Még mindig nem hallom! Nem jó ez a hallókészülék, amit adtak nekem! Picit nagyothalló voltam már eddig is, és azt mondták, hogy úgy nem lehet világuralomra törni! Pedig én meg hát azt akartam! Aztán működik? Nem! Még annyira se hallok! Szép kis hallókészülék, mondhatom! Még meg is vakultam valahogy időközben! Teljesen el vagyok keseredve!! Most mi lesz az én nagyszabású világuralmi tervemmel?! Csomó mindent kidolgoztam már pedig!...

KOPPÁNY: Hmm… ez jó ötlet… Világuralom… Minek is foglalkozni ilyen piti dolgokkal, mint a bosszú? Világuralom, az már valami! Valami, ami nekem való! Na, gyere, te szerencsétlen! Még talán hasznodat veszem. (megragadja Vazult, és vonszolni kezdi)

VAZUL: Hé!!! Mit csinálsz, te szadista állat?! Eressz el!! Eressz el!!!

KOPPÁNY: Nekem ne gyere már az eresszel… na várj. (megáll, kopogni kezd Vazul fején)

VAZUL: Most meg mit csinálsz?! Ne ütögess már! Nem szeretem a fejtörőket! Hagyjál máááááár!!!... Hékás… Ez morze-kód! Hogy mi?... Világuralom?... Együtt? Jól van, egy csatlós mindig jól jön! Hát akkor mehetünk, Pancho! (kényelmesen elhelyezkedik)

KOPPÁNY: Majd megmutatom én neked, ki a csatlós! (tovább vonszolja Vazult)

VAZUL: Hé, óvatosan azzal a kövekkel! Au! (el mind)

KOPPÁNY 4.

KÖZJÁTÉK (bal kéz)

(Isten és Thor birkóznak)

ISTEN: Nyhrrrrg!

THOR: Gnnnnh!

(Jézus jön)

JÉZUS: Apaaaa! Itt van anyu, és beszélni szeretne veled!

ISTEN: Mária? Mit akar még tőlem? Azt hittem, világosan kifejeztem neki múltkor, hogy köztünk mindennek vége!

JÉZUS: A gyerektartási díjért jött.

ISTEN: Hagyjon már a gyerektartási díjjal, hát már rég felnőtt vagy!

JÉZUS: De azt mondja, született neki még egy!

ISTEN: Na és aztán? Az már biztos nem tőlem van!

JÉZUS: Azt mondja, hogy nem érdekli!

(Mária jön)

ISTEN: Hát engem se! Különben is, elfoglalt vagyok!

THOR: Ez az, nem látod, hogy nem ér rá?

MÁRIA: Te csak ne szólj bele a családi ügyeinkbe!

THOR: Családi?? Tudtommal van neked rendesen férjed is…

MÁRIA: Nem érdekel! Akármekkora egy hatalmasság is vagy, akkor se szólhatsz bele, nem a te dolgod!

THOR: Te vén szipirtyó.

MÁRIA: Ezt még megkeserülöd!! (Thor-ra veti magát)

ISTEN: Hékás! Csak én ülhetem meg a halotti Thor-t! (Máriára veti magát)

THOR: (alulról) Ez de rossz volt.

JÉZUS: Hagyjátok abba! (a többiekre veti magát)

(nők jönnek)

ÁGOTA: Hát, ezek egyre többen vannak.

MARGIT: Folyton csak püfölik egymást.

JUDIT: Ja. És így nem halad előre a történet.

ÁGOTA: Legalább énekelnének. Elvégre ez egy zenés darab lenne, és már majdnem a harmadik résznél járunk, de alig énekeltek még benne valamit!

ELLENŐR: (bejön) Kérem, ne zavarjátok a konfliktust! A panasztételt erre tessék. (kitereli őket)

KOPPÁNY 3.

MÁSODIK RÉSZ (törzs)

(helyszín: a királyi palota kapuja. Koppány és Csuri jönnek)

KOPPÁNY: Akkor minden világos? Bemegyünk, fogjuk a csatabárdot, és huss! (a lendülettől lerepül a jobb keze)

CSURI: Hát én azért nem vagyok annyira biztos, hogy ez túl jó taktika lenne…

KOPPÁNY: Ugyan! Tuti biztos módszer! (másik keze is leesik) hm…

CSURI: Látod, már most kicsúsznak a kezeid közül a dolgok!

KOPPÁNY: Ne szemtelenkedj, mert még meg találom pöccinteni az orrod hegyét a buzogányommal! Mármint ha visszakapom a kezeimet. Csupán egy reggeli szétszórtság az egész! Na, segíts felvenni őket…

CSURI: (visszarakja a kezeket) Ne varrjam oda őket?

KOPPÁNY: Nem kell.

CSURI: Naa, akkor hadd nyalogassam meg a talpad…!

KOPPÁNY: Most nincs idő nyáladzani, fűt a bosszúvágy!

(őr jön)

ŐR: Na mi ez már itt? Be akartok menni?

KOPPÁNY: Be.

ŐR: Beszéltetek meg időpontot őfelsége titkárnőjével?

KOPPÁNY: Nem. Engedj be!

ŐR: Nem tehetem, ahhoz időpontot kell kérnetek a titkárnőtől.

KOPPÁNY: Na, ilyet nem játszunk. (csúnyán néz)

ŐR: Jaj! (meghal)

CSURI: Ezt hogyan csináltad?

KOPPÁNY: A jó öreg csúnyán nézés mindig beválik.

CSURI: És miért ölted meg?

KOPPÁNY: Mert az életbe’ nem engedett volna be minket. Ugyebár az időpontot a titkárnőtől kell kérni. Csakhogy a titkárnő odabent van. Időpont nélkül nem mehetsz be, és ha nem mehetsz be, nem kérhetsz időpontot a titkárnőtől. Ez egy ördögi kör.

CSURI: De hát akkor hogy jutnak be a kívülállók a várba?

KOPPÁNY: Sehogy. Épp ez a lényeg.

CSURI: De ennek nincs semmi értelme!

KOPPÁNY: Dehogynem! Az átlagembernek nem tűnik ésszerűnek, de gondolj csak bele, mennyi hülye panasztól és nyavalygástól menekül meg az uralkodó és környezete!

CSURI: Hú, erre nem gondoltam… Elmés…

KOPPÁNY: Naná. Ezt még én ajánlottam annak idején atyámnak.
Na, befelé! Te mész elöl.

CSURI: Miért én?

KOPPÁNY: (vigyorogva) Mert ki tudja, hátha mégis az életünkre törnek.

CSURI Komolyan, így bánni egy hűséges talpnyalóval… (elindul)

KOPPÁNY: (ő is megindul, dudorászik)
Düm-dümm dü-dümm düm-dü dümm dümm
Árpád népe, hej
Düm-dü dümm dümm dümm…

CSURI: (kitámolyog, hasában tőr) Ááááárhh!! Hasba szúrt a takarító!

KOPPÁNY: Na ugye, hogy megmondtam.

CSURI: Menten elvérzek!

KOPPÁNY: Az élet tele van veszélyekkel. Vigyázz, ott egy éles kő, bele ne lépj.

CSURI: Nem segítesz?!

KOPPÁNY: Nem. Hősi halált fogsz halni.

CSURI: De én még élni akarok!

KOPPÁNY: Na és aztán?

CSURI: Hgrö… De még annyi alkalommal tehetnék a kedvedre!

KOPPÁNY: Ha a kedvemre akarsz tenni, halj meg.

CSURI: Francba. (meghal)

KOPPÁNY: Szegény Csuri. Kár volt érted. Csatlóshoz méltó temetésben részesítelek. (arrébb húzza pár méterrel a hullát) Na, ezzel meg is volnék, irány a vár.

(közben jön Orsóölő Péter, testőrei gyűrűjében. Testőrök szeme fekete szalaggal be van kötve. Péter végignézi a „temetést”)

PÉTER: Mi az az Iránya, jóember?

KOPPÁNY: Tessék??

PÉTER: Hát azt mondtad, Iránya vár. Én pedig szeretném tudni, hogy kicsoda vagy micsoda ez az Iránya. Talán egy nő?

KOPPÁNY: Hogy mi?… Ja, nem.

PÉTER: Akkor egy férfi??

KOPPÁNY: Nem! Én nem azt mondtam, hogy egy „Iránya” nevű személy vár engem, hanem hogy irány befelé a várba!

PÉTER: Jó ötlet. Fiúk, haladjunk!

(testőrök megindulnak, de semmit se látnak a szalagtól, egymásnak ütköznek)

PÉTER: Az isten szerelmére, vegyétek már le azokat a nyamvadt rongyokat!

TESTŐR1: Nem tehetjük, a testőröknek muszáj napszemüveget viselniük!

PÉTER: De hiszen ez csak egy kendő, nem napszemüveg!

TESTŐR1: Jelképes! Nem szabad korhűtlen eszközöket alkalmaznunk! Úgyhogy most ez a rongy a napszemüveg.

PÉTER: Akkor vágjatok lyukakat rajtuk!

TESTŐR1: Már próbáltuk, de nem segített a dolgon.

PÉTER: Mert a szemeteknél kellett volna lyukat vágni, te szerencsétlen!

TESTŐR1: De hát akkor meglátják a tekintetünket! Oda a sejtelmesség! Emellett a Botond még tök kancsal is ráadásul! Teljesen nevetségesek lennénk!

PÉTER: Így is azok vagytok. Na, elegem volt. Megyek egymagam.

(elindul, Koppány utána)

PÉTER: Hát te meg miért követsz, jóember?

KOPPÁNY: Jómagam is a várba igyekszem.

PÉTER: Hm, nem tűnsz ismerősnek. Hogyan szereztél időpontot?

KOPPÁNY: (vigyorog) Erőszakkal.

PÉTER: De miért akarnál erőszakkal betörni a várba?

KOPPÁNY: Hogy megöljem Istvánt.

PÉTER: Kicsodát?

KOPPÁNY: Istvánt, a fivéremet.

PÉTER: Nincsen minálunk semmilyen István. Csak atyám volt, de ő már vagy egy éve meghalt.

KOPPÁNY: István meghalt?!

PÉTER: Az ő korában már nem is volt olyan meglepő. De te hogy-hogy nem tudsz róla?

KOPPÁNY: (döbbenten) Elnézést. Csak nemrég támadtam fel.

PÉTER: Ki is vagy te egyáltalán?

KOPPÁNY: Koppány vagyok. De most már mindegy.

PÉTER: Uram Jézus! (keresztet vet) Feltámadtál, hogy bosszút állj atyámon?

KOPPÁNY: Aha. Ez lett volna a terv. Szóval te vagy István fia, mi?

PÉTER: Nem!… én csak a fogadott fia vagyok… vagyis… de! Én vagyok István ööö… elsőszülött fia! Király vagyok ugyanis. És ugye, mint tudjuk, fogadott gyermek nem örökölheti apja trónját, kizárólag az elsőszülött fia! Tehát az kizárt, hogy fogadott gyermek lennék! Az erről szóló pletykák mind hamisak. Bizony.

KOPPÁNY: Hm, hát akkor elvileg téged kéne, hogy megöljelek.

PÉTER: (megijedve) És… ez azt jelenti, hogy… meg kell mérkőznünk?

KOPPÁNY: Igazából én arra gondoltam, hogy szimplán megöllek. De mégse. Elment tőle a kedvem. Ha István halott, az úgy már nem az igazi. Elnézést, hogy megöltem az őrödet. Bocs a zavarásért. (elmegy)

PÉTER: Ez az, fuss csak el! Rögtön berezeltél egy kis harctól, mi? (testőrökhöz) Na, ti meg mit szerencsétlenkedtek még itt? Nyomás befele, szertelen banda!

CSURI: És velem mi lesz?

PÉTER: Kuss, te már el vagy temetve! (el)

KOPPÁNY 2.

KÖZJÁTÉK (jobb kéz)

(Isten és Thor, a villámok északi istene farkasszemet néznek egymással)

THOR: Nem győzhetsz, Jehova!

ISTEN: Ne hívj a nevemen! Azt utálom. Különben sem vagyok hajlandó veled tárgyalni. Csak a főnököddel.

THOR: Odin nem beszél zsidókkal. Őszerinte egy alárendelt faj vagytok.

ISTEN: Egyrészt én nem vagyok zsidó, mert én egy isten vagyok. Másrészt…

THOR: (közbevág) Zsidópártiakkal se beszél!

ISTEN: Politikai baklövés volt az a kiválasztott nép dolog. Azt hittem, normálisak, hogy van még bennük lehetőség, közben meg mind olyan, mint a többi ember. Hiszen el se fogadták az ajánlatomat a Megváltó-témára! Hogy azt mondják, túl személyes. De ezt kikérem magamnak. Még hogy családi vállalkozást akarok az egyházból! Piha! Na, szóval Odinnal vagy senkivel.

THOR: Hát jó… adjam meg a mobilszámát?

ISTEN: Nem korhű eszközök használata tilos, te gyengeelméjű!

THOR: Hogy hívtál, nyeszlett paraszt? Oké, akkor mégis idő előtt kisajtolom belőled a tartozásod, te kis köcsög!

ISTEN: Ó igen?! Hát ehhez lesz nekem is pár szavam! (egymásnak esnek)

THOR: Nyöáá!

ISTEN: Ungh!!

(verekednek. Nők jönnek, nézik)

ÁGOTA: Hogy ez az Odin mekkora egy antiszemita!

MARGIT: Ja. És komolyan, így összeverekedni…

JUDIT: Mi miatt is csépelik így egymást?

ÁGOTA: Azt hiszem, Isten nem fizetett elő a Valhalla Páholy könyveire.

MARGIT: Ja, az ez a M.A.G.U.S. meg az ilyenek, ugye?

JUDIT: Meg az a Kalandorok Krónikái…

MARGIT: Az ugyanaz.

ÁGOTA: Aha, és Isten meg még egykor ilyen hűségnyilatkozatot írt alá, hogy ilyen kétezer évig elő fog fizetni, és mondjuk a Summariumig teljesen meg is volt elégedve, mert hogy nagyon bírja az aquirokat… aztán ahogy kijött a M.A.G.U.S. 2, az már nem tetszett annyira neki, mert majdnem sérvet kapott a sok betűtől, és visszamondta az előfizetést. Csak hát összvissz olyan tíz év telhetett el a kétezerből… És most behajtják rajta az előfizetési díjat.

JUDIT: Hát igen… férfiak…

MARGIT: És aki most figyel minket, az biztos azt hiszi, hogy ennek most van valami mélyebb értelme.

JUDIT: És majd azt várják, hogy ezek mögött a szavak mögött óriási bölcsességek vannak.

ÁGOTA: De a többségük még csak azt se tudja, hogy mik azok az aquirok, és igazán nem aggódnak Ynev sorsáért. Pedig a M.A.G.U.S. még egy egészen normális szerepjáték rendszer…

ELLENŐR: (bejön, kiabál) Hé! Hé! Hé! Mi folyik itt?! Tilos a reklám! Na, kifelé. Kifelé! (kitereli a nőket, majd ő is el)

KOPPÁNY 1.

Szereplők: Koppány

Orsóölő Péter

Andrásbélalevente

Isten

Thor

Vazul

Csuri (Koppány hűséges talpnyalója)

Ágota (mert kell nő is a darabba)

…és mások!

(Nem, nem buzik, ti perverz disznók!)

ELŐZMÉNYEK

ÁRPÁD: Jaj! (meghal)

GÉZA: Jaj! (meghal)

KOPPÁNY: Árpád népe, hej!

ISTVÁN: Isten, segíts!

ISTEN: Jó.

KOPPÁNY: Jaj! (felnégyelődik)

ISTVÁN: Köszi!

ISTEN: Nem én voltam.

ISTVÁN: Jaj! (meghal)

ISTEN: Jaj! (nem tud meghalni)

ELSŐ RÉSZ (fej)

KOPPÁNY: Háhá! Most, hogy végre együtt vagyok… (leesik a bal keze) Hm… itt még egy picit laza.
Szóval, most, hogy végre együtt vagyok, bosszút állhatok Istvánon! Muháhá! Fejedelem leszek! Muháhá! Esetleg isten. Háh! Olyan jó kedvem támadt a bosszú gondolatától, hogy legszívesebben dalolnék!

ISTEN: Semmi akadálya (csak úgy magának)

(dobpergés, hevimetál, őrjöngő tömeg, zenekar és néhány go-go girl emelkedik ki a semmiből)

KOPPÁNY: (énekel)
Várj csak, István, ezt most jól meg fogod szívni!
Árpád népe, hej!
Világuralmat fogok tőled én kivívni
S könnyű lesz a föld, mint a pehely!

Ősi joggal engem illetett az ország
Árpád népe, hej!
De mindezt tőlem galád módon elorozták,
Hulljon hát a porba minden fej!

CSURI: (belép, énekel)
Figyelj, ember, mér’ kell folyton énekelni
Hogy „Árpád népe, hej”?
Büdös kölköm’ nem tudom így megnevelni
Mér’ zavarsz hát engem, mondd, felelj!

KOPPÁNY: Mit pofázol, mindjárt lerúgom az arcod!
Nem neked való most ez a hely!
Ne szólj hozzá, mert ez biz’ nem a te harcod
És juszt is mondom: Árpád népe, hej!

CSURI: (abbahagyja az éneklést) Ja jó.

KOPPÁNY: (énekel) Ősi joggal… (abbahagyja az éneklést) Hé!

CSURI: Mi van?

KOPPÁNY: Elrontottad a dalomat!

CSURI: Ja jó. Bocsi.

KOPPÁNY: Hát ez nem igaz! Idejössz, belepofátlankodsz a csudijó dalomba, és még csak folytatni se vagy hajlandó?! Hát kinek képzeled magad, hé?

CSURI: Csuri vagyok, a takarító. Miért, te ugyan kicsoda lennél, tiszteletre méltatlan uram?

KOPPÁNY: Én vagyok Koppány, a Feltámadottott… ott…

CSURI: (megszédül) Mi? Mi? Mi??! (nyáltermelés megindul) Jaj, elnézést, hogy így elrontottam a méltóságos őrohadéksága koppánysága, nagytiszteletű Koppánybácsi slágergyanús dalolmányát! Vezeklek, vezeklek! (csöpög) Nem tudtam, hogy a Koppánybácsinak élni tetszik! Jaj, ó, jaj, hadd nyalhassam tisztára méltóságos uraságodnak sampinyonos lábacskáit!

KOPPÁNY: Na így már mindjárt jobb. Tiszteld az idősebbet. Nyald csak, úgyse mostam meg már vagy húsz esztendeje.

CSURI: Minő megtiszteltetés számomra épp a Kegyed tappancsát összenyálaznom! (szörcs, nyal, hörp, fröccs)

KOPPÁNY: Elég lesz, most mennem kell.

CSURI: (kiköp egy vargányát) Óóó, miért?

KOPPÁNY: Mennem kell, ördögi tervemet megvalósítani. Nyöhehe.

CSURI: (olvad) Óóó, mehetek én is? Naaaaa…! Tisztára nyalom minden nap kegyed kecses patáit!

KOPPÁNY: Idióta! És mi lesz a tapadással? Még a végén elcsúszok a sok kutyaszaron, ha lemosod rólam a szennyet!

CSURI: Hát majd leszek én tapadófelület! Járj, ó, járj rajtam, kérlek, kérlek, esedezem!

KOPPÁNY: És mi lesz a gyerekeddel, akit nem is olyan rég még annyira nagyon nevelni szerettél volna?

CSURI: Ő? Á, majd eléldegél az egyik szemétkupacon, kit érdekel? Elég nagy már ő ahhoz.

KOPPÁNY: Ám legyen. Jöhetsz velem. (mindketten el)

KOPPÁNY

SÖRÉNYI LEVENTE ÚJ ROCKOPERÁJA!

Az alapmű „Istvánnak kijár”, a nagy sikerű „A te Árpád népe!” és a többszörös Aranyturul-díjas „Még mindig nem tudok elszakadni az ősmagyaroktól” után!

KOPPÁNY

Zenés mű négy részben

Koppány négy darabja egymásra talál, és a feltámadt fivér István életére tör… NE, csakhogy megrökönyödve tapasztalja, hogy már Orsóölő Péter, István törvénytelenül fogadott fia ül a trónon!

KOPPÁNY ISMÉT ÉNEKEL!

MÉG TÖBB ÁRPÁD NÉPE, HEJ!

Koppány közös megegyezés alapján szövetséget köt a süket és vak Vazullal, és világuralmi terveket szövöget!

Isten harcol a háttérben a Valhalla olajozott testű hatalmasságaival és az Odin és Társa multicég megszorító intézkedéseivel!

Óriási megrökönyödés, mikor kiderül, hogy Orsóölő Péter nem tud szanszkrit nyelven beszélni! Péter megszégyenülve elmenekül az országból!

KALAND!

IZGALOM!

ÁRPÁD NÉPE, HEJ!