KOPPÁNY 5.

HARMADIK RÉSZ (jobb láb)

(És ím, eljött a pillanat, hogy Koppány énekel!)

(Koppány, két néger blues gitáros a háttérben. Melankolikus fények, vasútállomás)

KOPPÁNY: Feltámadtam
Hogy megöljem Istvánt,
De nem találtam,
Csak a várispánt.
Azt mondják, meghalt,
Sírban rohad már…
Ezért feltámadni
Olyan nagyon kár.

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Ó je…

Útközben mikor
Erre jöttem én,
Ott állt az út szélén
Egy vén tehén.
Felrúgtam én azt,
Mert dühös vagyok,
A homlokomon
Izzadság ragyog.

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Elmennék én
A vasútállomásra,
Ezt a dolgot
Nem is bíznám másra.
Ha tudnám, mi az
A vasútállomás…
Lehet, hogy ez csak
Egy furcsa látomás?

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Ó, je… (gitárszólót imitál)

(Vazul négykézláb betámolyog, beleütközik Koppányba)

VAZUL: Jaj!! Mi van már?! Ki van ott?!

KOPPÁNY: Neked meg mi a bajod, jóember? Miért ordítasz?

VAZUL: Mi van?!! Nem hallom!!!

KOPPÁNY: Miért ordítasz, ember?!

VAZUL: Még mindig nem hallom! Nem jó ez a hallókészülék, amit adtak nekem! Picit nagyothalló voltam már eddig is, és azt mondták, hogy úgy nem lehet világuralomra törni! Pedig én meg hát azt akartam! Aztán működik? Nem! Még annyira se hallok! Szép kis hallókészülék, mondhatom! Még meg is vakultam valahogy időközben! Teljesen el vagyok keseredve!! Most mi lesz az én nagyszabású világuralmi tervemmel?! Csomó mindent kidolgoztam már pedig!...

KOPPÁNY: Hmm… ez jó ötlet… Világuralom… Minek is foglalkozni ilyen piti dolgokkal, mint a bosszú? Világuralom, az már valami! Valami, ami nekem való! Na, gyere, te szerencsétlen! Még talán hasznodat veszem. (megragadja Vazult, és vonszolni kezdi)

VAZUL: Hé!!! Mit csinálsz, te szadista állat?! Eressz el!! Eressz el!!!

KOPPÁNY: Nekem ne gyere már az eresszel… na várj. (megáll, kopogni kezd Vazul fején)

VAZUL: Most meg mit csinálsz?! Ne ütögess már! Nem szeretem a fejtörőket! Hagyjál máááááár!!!... Hékás… Ez morze-kód! Hogy mi?... Világuralom?... Együtt? Jól van, egy csatlós mindig jól jön! Hát akkor mehetünk, Pancho! (kényelmesen elhelyezkedik)

KOPPÁNY: Majd megmutatom én neked, ki a csatlós! (tovább vonszolja Vazult)

VAZUL: Hé, óvatosan azzal a kövekkel! Au! (el mind)