Szinapszis

Nem terjed tova bennem
Nem fogadja be a párja
Az anyagok közti űr most az önnön
Megnyugodását várja

Még tovább tart ez az est
Négykézlábra került a test

Csak a csönd...

Hallod-e, csontom, a hangot, ahogy véged?
Roppanó szilánk menekül ki a májba
Érzed-e, testem, folyni tulajdon véred,
Ahogy napnyugtakor vörös színt fest a tájra?

Dehogy érzed!

Most állíts elém várost
Tégy közém embereket,
Ahogy szabadon tapossák, aki a járda
Repedésébe rekedt

Még tovább tart ez az est
Négykézlábra került a test

Hallod-e, csontom, a hangot, ahogy véged?
Roppanó szilánk menekül ki a májba
Érzed-e, testem, folyni tulajdon véred,
Ahogy napnyugtakor vörös színt fest a tájra?

Betűk írták körbe az embert
Számmal jelölték, hova állj
Elmetszettek minden szinapszist,
Hogy ne érezd, ami fáj

Sorok között leperegnek
Semmit a szemnek, semmit a szemnek
Nem kapott itt több haladékot az állat

Légy barátja a csendnek
Semmit a szemnek, semmit a szemnek
Fémkeret szorítja a szádhoz az állad

Ne halld, ha ordít

Hallod-e, csontom, a hangot, ahogy véged?
Roppanó szilánk menekül ki a májba
Érzed-e, testem, folyni tulajdon véred,
Ahogy napnyugtakor vörös színt fest a tájra?

Dehogy érzed!

Repedések töltik ki az űrt bennem.