Ma vége lesz

A fizika ártalmas!

Túlzott mennyiségű biofizika bevitele a szervezetbe káros hatásokkal jár a lelkiállapotra. Ez bizonyított tény, a bizonyíték pedig én vagyok. Nem hiszitek?


Még most se?

Megérzés

Vízfej Elemér

Vele még fogtok találkozni a jövőben

Assfault

Még augusztusban néhány jóbarátommal krétát ragadva kimentünk a művelődési központ mögé Nánáson, és rendeztünk magunknak egy kis aszfaltrajzversenyt. Nevezők és díjak nélkül. Íme:

Ez a föntebbi talán picit nehezen kivehető, egy dobos lenne.

Ez az iménti inkább a színtévesztési tesztekre emlékeztet engem. "Megleled-e Ferit a képen?"

Éhségsztrájk a tisztességes jegyzőkönyvekért!

Mert Nem Mindegy!

Jelen esetben a probléma az volt, hogy a tanár tűzött füzet közepéről kitépett lapot szeretett volna beadva látni, ehelyett én vadember módjára egy spirálfüzetből kizsigerelt lapra írtam a jegyzőkönyvet. Jesszusom, mit tettem?!

Nem mellesleg így néz ki a tanár a valóságban:

Exöszájzbúk!

Mindenki kedvenc szervetlen kémia tanára visszatért!

Bocsánat

A következő képért előre bocsánatot kérek.


Tényleg, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom. De komolyan.

Kémiapéntek

Imádok táblafilccel hülyéskedni, főleg ha a tanár nincs a közelben... noha aztán a fülig érő vigyorom és a rám mutogató kezek végül feleslegessé teszik a titkolózást. Szerencsére eddig még egyetlen gyakorlatvezető sem pörkölte meg tüzet és nyálhabot okádva az alfelemet emiatt, úgyhogy egyelőre a biznisz él és virul.

És ez mindig is így volt. Ezen kép a bizonyíték rá, mely tavaly készült, az utolsó kvalitatív analitikai kémiai laboron:

Ehhez képest idén picit idejekorán, a második szerves kémiai gyakorlaton máris összemocskoltam a táblát:

Asszem, alapítok egy vallást, ahol kémia gyakorlatokon táblára rajzolással ünnepeljük meg a Megváltónk eljövetelét. De az is lehet, hogy nem.

Egyetem-begyetem-tengertánc

Szóval itt vagyok Szegeden, immáron második hete, és szokásomhoz híven firkálgattam néhány rajzot. Ezek nagy részét majd otthon digitalizálom, de addig is egy-két dolgot elhelyezek itt. Mint pl. ezt:
Ő a fizikai kémia oktatónk. Jó arc az ürge, ráadásul igen karakteres, úgyhogy megpróbáltam képregényfigura-formában papírra vetni. Ja, és a valóságban így néz ki:
Egy kis referencia.

Feri, a vagány

Feri, a vagány

Mindenki kedvenc szervetlen kémia tanára akcióban!

Vanish revisited

Ismételten újrarajzoltam ezt a képet, immáron végre elégedett vagyok vele, több módosítást nem tervezek.

Flash

Olvastam régebben Fred Osmond blogján, hogy ő Flash-ben húzza ki a rajzait. Mivel ez eddig nekem igen kényes probléma volt, úgy döntöttem, hogy kipróbálom.

Megérte. Íme a termék:

Ren Hoëk

A láda, ami fogva tart

Ezúttal egy másik fajta ládáról van szó.

Nem is

Az a helyzet, hogy némi problémákkal küszködök a szkennert illetően (magyarán: nincs), ezért meglehetős nehézségekbe ütközöm a rajzok digitalizálása terén. Annyi a szerencse, hogy bátyám ránk hagyta régóta szeretettel használt, viszont immáron kissé ELhasznált Tabletének maradványait, úgyhogy most azzal szórakozom, próbálom kiismerni a digitális rajzolás világát. Egyelőre bizonytalan a kezem, de remélem, beleszokok.
No, most viszont. Figyeljétek!

Lábjegyzet

Torz tükör a valóság.
A Nap villanykörte. Ha eléggé nyújtózkodsz, kicsavarhatod foglalatából.
A felhők, az ég csupán egy poszter részei, és az eső valójában ugyanaz, amit tegnap lehúztál a WC-n.
A fák mind elkorhadtak már, helyükön műanyag példányok virítanak az örrökkévalóságnak.
Szédítő ez a város! Valójában csak a szén-monoxidtól érzed rosszul magad.
Sétálsz az utcán. A járda repedései átugorhatatlan szakadékokká nőnek, ha lenézel a lábad elé. Nézzünk tehát föl.
Mennyi szép épület! Ám mindez külcsíny csupán: innen nézve hívogató és remekbe szabott, azonban belül nem látnak szívesen. Nem vár rád semmi, csak a rohadás és a penész.
Amott az egyik házról egy helyen hiányzik a vakolat.
Elektromos vezetékek tépnek bele a levegőbe a fejed fölött, szikra-madarak csicseregnek az áramszedők alatt. Igazi madarak nincsenek.
A villamos ablakán át minden pont olyan mocskos, mint maga az ablak. Tán lehet, hogy nem is az üveggel van baj.
Emberek csordája söpör félre az aluljáró lépcsőjén. Mindenki siet: sietni kötelező.
Egy rövid pillanatra rád mosolyog valaki, de soha többé nem látod viszont.
Mit is keresel te tulajdonképpen?

A külvárosban vagyunk. Fellélegezhetsz: a levegő most tiszta, egészen addig, míg zöldre nem vált amott a lámpa. Oszd be bölcsen az időd.
Sárba léptél. A sár bizony nagyon is valódi, álnok daganatként öleli körbe cipőd.
Együnk valamit. Az étel, amit kiadnak neked, ínycsiklandónak tűnik, valójában szintetikus anyagokból készült. Szervezetedben oldhatatlan csapadékot képez.
Le nem bomló hulladékként szarod majd ki holnap.
Fárasztó napod volt, menjünk haza. Kulcsod meggyalázza a zárat, mely felsikolt fájdalmában. Te ezt a zár zörgésének érzékeled.
Vár téged a szoba: teljesen üres, kivéve egy tükröt, egy széket és egy ágyat. A tükörben egy makulátlan, jól fésült, mosolygó arcot látsz, noha belül csapzott vagy, borostás és szánalomra méltó.
Fogat mosol. A víz barna, fogaid közül kikaparászod a szerves élet utolsó maradványait is. Köpeteddel együtt távoznak reményeid is.
Az ágyban fekve bámulod a plafont. Az ablakból nátriumlámpa narancssárga fénye szűrődik be, gyomorrontást okozva a színeknek. Egy pillanatra te is rosszul leszel.
Szeretnél kérdezni még valamit?
Szemedből könnycsepp pereg le, foltot hagyva a párnán.
Ideje lenne aludnod, holnap remek napod lesz.
Jó éjszakát!

Most már kikapcsolhatja a számítógépet.

Régi darab

Tavaszodik…

Manapság a globális felmelegedést elég sokan említik. Hogy őszinte legyek, a csapból is ez folyik. A végén még a globális melegedés és a nagyon-nagyon félelmetes jégkorszak emlegetése során kilehelt meleg levegő fogja a bolygó hőháztartását átlökni a végzetes küszöbön. De ez nem az én reszortom, hogy ezzel foglalkozzak. Mindenesetre az igencsak szembeszökő, hogy Jégtörő Mátyás bizony késik, és a szokásosnál jóval kellemesebb időjárás figyelhető meg. Ez pedig az élővilág rendszerét roppant kellemetlen módon kavarta össze. Az egyébként egyenletes mennyiségben érkező TELE2-s, T-Com-os, közvélemény-kutatásos és egyéb idióta hirdetéses telefonhívások valamiért korábban keltek fel téli álmukból, és valósággal elözönlötték a környéket - a mi házunkat legalábbis. Csak ezen a héten nem kevesebb, mint 6-szor élhettem át jómagam az általuk nyújtott felemelő élményt. Ebből négy a mai napon érkezett zsinórban. De nem számoltam bele azokat, amiket nem én vettem fel. Az eddigi összesített mérleg: 4 db TELE2-s hívás és 2 kurzusreklám. Hát, ebből is látszik, hogy a TELE2 kurva nagy szarban lehet. Vagy ha nem, akkor mi a fene folyik itt? Túljelentkezés lenne az ilyen hívogató ügynökök terén? Most elképzelem, ahogy átadja egyik krapek a helyét a másiknak, merthogy mindenkit foglalkoztatni kell... amaz meg ismét felhívja ugyanazt a számot, mert biztos ami biztos. Én meg próbálom vágni hozzá a jópofát, és csak magamban szidni az anyjukat, hogy ne csorbuljon az önérzetük, és ne nekik álljon feljebb, hogy mi az már, hogy feszt ugyanazt az embert zaklatják ugyanazzal, aki már egyszer elmondta nekik, hogy köszi, de nem kér a biztosan kurvajó ajánlatukból. Abszolút értetlenül állok a dolog előtt. Remélem, a téves hívások szezonja nem kezdődik szintúgy korábban...

Szinapszis

Nem terjed tova bennem
Nem fogadja be a párja
Az anyagok közti űr most az önnön
Megnyugodását várja

Még tovább tart ez az est
Négykézlábra került a test

Csak a csönd...

Hallod-e, csontom, a hangot, ahogy véged?
Roppanó szilánk menekül ki a májba
Érzed-e, testem, folyni tulajdon véred,
Ahogy napnyugtakor vörös színt fest a tájra?

Dehogy érzed!

Most állíts elém várost
Tégy közém embereket,
Ahogy szabadon tapossák, aki a járda
Repedésébe rekedt

Még tovább tart ez az est
Négykézlábra került a test

Hallod-e, csontom, a hangot, ahogy véged?
Roppanó szilánk menekül ki a májba
Érzed-e, testem, folyni tulajdon véred,
Ahogy napnyugtakor vörös színt fest a tájra?

Betűk írták körbe az embert
Számmal jelölték, hova állj
Elmetszettek minden szinapszist,
Hogy ne érezd, ami fáj

Sorok között leperegnek
Semmit a szemnek, semmit a szemnek
Nem kapott itt több haladékot az állat

Légy barátja a csendnek
Semmit a szemnek, semmit a szemnek
Fémkeret szorítja a szádhoz az állad

Ne halld, ha ordít

Hallod-e, csontom, a hangot, ahogy véged?
Roppanó szilánk menekül ki a májba
Érzed-e, testem, folyni tulajdon véred,
Ahogy napnyugtakor vörös színt fest a tájra?

Dehogy érzed!

Repedések töltik ki az űrt bennem.

Apartman

Figyelem, figyelem! Lakás eladó makromolekuláknak!

Úgy látszik a mikroapartmanok nagyon tarolnak mostanság. Nem tetszik érteni? Az lehet, ugyanis nem ez az első hirdetés, amin néhány NANOMÉTERES lakást próbálnak eladni.
Tartsuk már szem előtt a mértékegységeket, mert nem mindegy! Aki meg hirdetést ír, az legalább tanulja meg kezelni a Wordöt. Nem nehéz.

Feri, a vagány

Nem túl korrekt gondolatok

Az 59-es villamos rendelkezik a legironikusabb útvonallal egész Budapesten. A Szent János kórháztól indul, végállomása a Farkasréti Temetőnél található. Kész haszon az egész.
Nem kell fizetni a halottas kocsiért.

Variációk XXI. századi Halál témára

A Napra lehet nézni, de...

...sajnos ezek után ugyanez már nem mondható el a szememről.

Régi

X-atkák

Nos, azt hiszem, hogy sikerült lefotózni minden idők legérthetetlenebb objektumát. A képek picit homályosak, de szerintem a lényeg mindenképp átjön.

A lényeg mégpedig nem más, mint:
MI A SZENT SZAR EZ MOST ITTEN?

Variációk XXI. századi Halál témára

A Mérnök

A műhelyben csönd és sötétség honolt. Egy apró zizzenést se lehetett hallani, de hogy is lehetett volna? A szobában senki és semmi nem volt, még maga a szoba se létezett. A Nihil volt ez, komótosan hömpölyögve, lüktetve önmaga körül.

A műhely volt a Semmi.

Egészen addig, amíg a Mérnök be nem lépett.

Egyetlen parancsra felgyulladt a hangérzékeny világítás, és szép lassan alakot öltöttek a műhelyben a tárgyak. A Mérnök még egyszer, utoljára fölé hajolt a tervezőasztalnak, félresöpörte a radírtörmelékeket, majd elővett egy jókora papírtömböt, melyről leemelte a legfölső tervet, hogy egy végső ellenőrzést futtasson.

Szeme lassan futott végig a vonalak mentén, aprólékosan ellenőrizve minden egyes vonást, minden egyes betűt, minden egyes grafitszemcsét a papíron. Most nem hibázhat.

Miközben sorra ellenőrizte a terveket, elgondolkodott, mivé is vált ez a kezdetben meglehetősen bárgyú ötlet, mely azonban később az egész munkásságát maga köré szippantotta.

A tervek egyre bonyolultabbak lettek. A struktúrák, melyeket megálmodott, már-már kezdtek túlnőni alkotójukon, feszegetve annak saját felfogóképességét.

Az a sok átszenvedett év! Az a több ezernyi félresikerült, kiselejtezett elképzelés! Szeme egy pillanatra átvándorolt a tervezőasztal mellett hatalmasodó szeméthalomra, melyet a hibás tervek tápláltak, és melynek mérete már régen meghaladta a papírkosár kapacitását. És a halom ismét növekedett eggyel, ahogy tetejére dobta az épp átnézett rajzot. Nem találta kivitelezésre méltónak. Az összegyűrt galacsin megszégyenülve lecsörtetett a kupac aljára.

Telt-múlt az idő, és a Mérnök szíve egyre hevesebben kezdett verni, ahogy a folyamat haladt a vége felé. Mi van, ha rossz maga az alap-elképzelés? Mi van, ha mindent egy eleve üzemképtelen rendszerre épített? Kiderül, hogy élete munkája nem volt más, csak hasztalan időpocsékolás…

De nem! Nem adhatja fel, most már nem! Nem nevezheti korcsnak önnön gyermekét azelőtt, hogy megszületett!

Be fogja fejezni. Ha már eljutott idáig, nem hagyja, hogy az a rengeteg kutatás és végigdolgozott éjszaka kárba vesszen. Újra fölé hajolt a terveknek.

Mikor elérkezett a legutolsóhoz, egy pillanatra felemelte a papírt, hogy a fény elé tartva jobban szemügyre vehesse. Ez, a legutolsó volt messzemenően a legbonyolultabb terv, amit valaha papírra álmodott. Összetettsége rendkívüli eredményeket ígért, ugyanakkor épp emiatt több hibalehetőséget rejtett magában. Merész kísérletként egy még csak tesztelési fázisban lévő, L.É.L.E.K. rövidítésű programot is elhelyezett a tervben. Félt tőle, hogy a program alkalmazása – annak megbízhatatlansága miatt – visszafelé sül el, katasztrófát okozva minden addig létrehozott dologban. Lehet, hogy túl sokat kockáztat?

Egy pillanatra elemelkedett a keze az asztallaptól, hogy megragadja, galacsinná gyűrje és a szeméthalom tetejére hajítsa e tervét, de a levegőben megállt a keze. Mégis. Kockázat nélkül nincs nyereség. Nincs szíve kidobni kedvenc gyermekét, hátha képes lesz arra, amire ő nem: fölülkerekedni saját magán.

Ezzel a gondolattal visszahelyezte a papírt a köteg tetejére, felnyalábolta azt, és kisietett a műhelyből, át egy hosszú, gyéren megvilágított folyosón egy, annak végében megbúvó kétszárnyú ajtóhoz. Benyitott. A hely sötét volt, de a sötétségen keresztül is érezni lehetett a terem lélegzetelállító méreteit, noha nem volt benne semmi, hiszen maga a terem volt a Semmi.

Ekkor a Mérnök beleszólt a hangérzékelős fénykapcsolóba.

 - Legyen világosság!

KOPPÁNY finálé!

NEGYEDIK RÉSZ (bal láb)

(Koppány embereket toboroz hiper-szuper Magyargárdájába. Jelen vannak: Koppány, Dezső, Gerzson, Edömér. Vazul a háttérben tapogatózik)

KOPPÁNY: Mondd szépen: Árpád népe, hej!

DEZSŐ: (unottan) Árpád népe, hej.

KOPPÁNY: Lelkesebben! Árpád népe, hej!

DEZSŐ: (még mindig unottan) Árpád népe, hej.

KOPPÁNY: ÁRPÁD NÉPE, HEJ!!!

DEZSŐ: Miért? Mire jó ez, most komolyan?

KOPPÁNY: Ez a jelmondatunk! Árpád népe, hej!

DEZSŐ: Na jó, én megyek innen. (el)

KOPPÁNY: Nem!! Visszajössz, és kimondod rendesen, hogy „Árpád népe, hej!”

GERZSON: Koppány vezér! Mikor leszünk már világhódítók? Készen állunk hadba menni!

KOPPÁNY: Ahhoz még kell több katona, összesen négyen vagyunk Vazult és magamat is beleszámítva!

EDÖMÉR: Remélem, este 8 előtt már világ urai leszünk, mert akkor kezdődik a kedvenc vásári komédiám, a „Botond Show”!

GERZSON: Az nem vásári komédia, te, hanem egy kibeszélőshow!

EDÖMÉR: Pedig ami ott megy, az kész komédia. Annyit szoktam röhögni rajta!

KOPPÁNY: Nem megy senki sem Botond Show-t nézni! Ti most már az én alattvalóim vagytok, és azt csináljátok, amit én akarok!

EDÖMÉR: Ó, a francba.

GERZSON: Álljunk csak meg! Erről nem volt szó! Hol van ez leírva a szerződésünkben?

KOPPÁNY: Ide, ni, mégpedig ilyen böhöm nagy betűkkel, mint az öklöm.

GERZSON: De hát ezt nem említetted egyszer sem!

KOPPÁNY: Én nem tehetek róla, hogy nem tudtok olvasni. Pedig teljesen láthatóan fel van tüntetve, nekem aztán egyáltalán nem kötelességem mindent elmondani.

GERZSON: De hát ez arcátlanság! Kikérem magamnak! Felmondok!

KOPPÁNY: Nem, nem mondasz fel.

GERZSON: De, felmondok. (el)

EDÖMÉR: Attól mi még azért világ urai lehetünk 8 előtt, ugye?

(Orsóölő Péter és a városi gárda jönnek)

PÉTER: Mi ez a politikai szerveződés itten, kérem szépen?

KOPPÁNY: Éppen hadsereget szervezek. Ellened. Többek között.

PÉTER: Te?... Hát ismét találkozunk? Amúgy mégsem vagyok ám István fia, szóval nincs értelme harcolnod ellenem.

KOPPÁNY: Nem akarok harcolni ellened. Úgy terveztem, hogy azonnal megadod magad a félelmetes seregem előtt.

PÉTER: Nem látom a félelmetes seregedet. Csak nem láthatatlan katonákból áll?

KOPPÁNY: Nem. Mondtam, hogy még szervezés alatt van.

PÉTER: Értem. És mi jogosít fel téged a toborzásra?

KOPPÁNY: Ez itten. (átnyújt egy papirost Péternek)

PÉTER: (végignézi a papírt) Ééééértem… és mi is ez?

KOPPÁNY: Hadseregtoborzói jogosítvány. De hiszen ezt neked nagyon is tudnod kéne.

PÉTER: Hát… ööö… hát persze, tudtam én ám, hogy mi ez! Csak egy pillanatra összezavarodtam, mert olyan furcsa betűkkel van ez ideírva…

KOPPÁNY: Miért? Minden hadseregtoborzói jogosítvány szanszkrit nyelven van írva.

PÉTER: Micsodán?

KOPPÁNY: Szansz-krit nyel-ven.

PÉTER: Ezt hallottam eddig is. De mi az isten az a szanszkrit?

KOPPÁNY: Nem tudod? Pedig minden király tud szanszkrit nyelven beszélni. Ezek szerint te nem…

PÉTER: Ez nem igaz! Igenis tudok szanszkritul, csak teszteltelek!

KOPPÁNY: Valóban?

PÉTER: Igen! Azaz… ó, kit etetek meg ezzel a szöveggel? Nem vagyok én se király, se István fia, se semmi. Azért kerültem a trónra, mert elnyertem Istvántól kártyán. Nem gondoltam, hogy ennyi nehézséggel fog járni… az a rengeteg papírmunka, meg hogy mindenkivel törődni kell… a sok jobbágy a panaszaival. És most még ez is… Őszinte leszek, és kimondom: nem tudok szanszkritul beszélni. Eddig se voltam méltó a trónra, de most már végképp nem. Lemondok, és itt hagyom ezt a lehetetlen országot. Jobb lesz nekem valahol máshol. Mielőtt még elmennék, megkérdezlek téged, Koppány: nem akarsz-e utódom lenni a trónon?

KOPPÁNY: Most, hogy végiggondolom a dolgot… Nem is tudom, mit képzeltem, hogy majd világuralomra török? Az uralkodás tele van felelősséggel, és az a francnak se kell.

PÉTER: Ám legyen. Ez esetben akkor Isten veletek. (el)

EDÖMÉR: És akkor most a világ urai lettünk?

UTÓJÁTÉK (genitália)

(Isten, Thor, Jézus, Mária, Ágota, Margit, Judit a színpad közepén)

THOR: Hé, mi hogyan kerültünk a végére?

ISTEN: Még inkább, hogy miért vagyunk mi egyáltalán itt?

MÁRIA: Én a gyerektartási díjért vagyok itt.

THOR: Én pedig az előfizetési díjért, amit voltál olyan kegyes nem befizetni.

ISTEN: Jaj, ne kezdjétek megint…

JÉZUS: De valóban… mi szerepünk volt a darabban egyáltalán?

MARGIT: Tényleg, semmi közünk nem volt az egészhez!

JUDIT: És annak volt egyáltalán értelme, amit csináltunk?

ÁGOTA: Ez a mai romlott társadalom eredménye, én mondom nektek! Manapság már csak ilyen marhaságokkal lehet ébren tartani az emberek figyelmét. Az egész a közönségsikerre volt kiélezve, le merném fogadni! Zenés darabnak tűntetik fel, hogy felkeltsék az érdeklődést, és közben alig zenélnek benne, és az ember azt várná, hogy legyen valami mélyebb tartalma is az egésznek, de neeeeeem…

ELLENŐR: (bejön) Elnézést, mit is mondtam a panasztételről? Erre tessék! És amúgy is, mit ácsorognak itt? Vége a darabnak! Na, kifelé mindenki! Kifelé!...

VÉGE

Teleshop!

Kéremszépen, a nyugati pályaudvar területén található az évszázad ajánlata!

Nem igaz, hogy ti még itt vagytok! Ne gondolkozzatok már ennyit, ez ki-hagy-ha-tat-lan, emberek!!

Régi

Variációk XXI. századi Halál témára

KOPPÁNY 5.

HARMADIK RÉSZ (jobb láb)

(És ím, eljött a pillanat, hogy Koppány énekel!)

(Koppány, két néger blues gitáros a háttérben. Melankolikus fények, vasútállomás)

KOPPÁNY: Feltámadtam
Hogy megöljem Istvánt,
De nem találtam,
Csak a várispánt.
Azt mondják, meghalt,
Sírban rohad már…
Ezért feltámadni
Olyan nagyon kár.

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Ó je…

Útközben mikor
Erre jöttem én,
Ott állt az út szélén
Egy vén tehén.
Felrúgtam én azt,
Mert dühös vagyok,
A homlokomon
Izzadság ragyog.

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Elmennék én
A vasútállomásra,
Ezt a dolgot
Nem is bíznám másra.
Ha tudnám, mi az
A vasútállomás…
Lehet, hogy ez csak
Egy furcsa látomás?

Kijöttem a sírból, de a szívem visszahúz:
Ez a „Feltámadtamhogymegöljemistvántdeközbenkiderülthogyőmármeghalt” Blues!

Ó, je… (gitárszólót imitál)

(Vazul négykézláb betámolyog, beleütközik Koppányba)

VAZUL: Jaj!! Mi van már?! Ki van ott?!

KOPPÁNY: Neked meg mi a bajod, jóember? Miért ordítasz?

VAZUL: Mi van?!! Nem hallom!!!

KOPPÁNY: Miért ordítasz, ember?!

VAZUL: Még mindig nem hallom! Nem jó ez a hallókészülék, amit adtak nekem! Picit nagyothalló voltam már eddig is, és azt mondták, hogy úgy nem lehet világuralomra törni! Pedig én meg hát azt akartam! Aztán működik? Nem! Még annyira se hallok! Szép kis hallókészülék, mondhatom! Még meg is vakultam valahogy időközben! Teljesen el vagyok keseredve!! Most mi lesz az én nagyszabású világuralmi tervemmel?! Csomó mindent kidolgoztam már pedig!...

KOPPÁNY: Hmm… ez jó ötlet… Világuralom… Minek is foglalkozni ilyen piti dolgokkal, mint a bosszú? Világuralom, az már valami! Valami, ami nekem való! Na, gyere, te szerencsétlen! Még talán hasznodat veszem. (megragadja Vazult, és vonszolni kezdi)

VAZUL: Hé!!! Mit csinálsz, te szadista állat?! Eressz el!! Eressz el!!!

KOPPÁNY: Nekem ne gyere már az eresszel… na várj. (megáll, kopogni kezd Vazul fején)

VAZUL: Most meg mit csinálsz?! Ne ütögess már! Nem szeretem a fejtörőket! Hagyjál máááááár!!!... Hékás… Ez morze-kód! Hogy mi?... Világuralom?... Együtt? Jól van, egy csatlós mindig jól jön! Hát akkor mehetünk, Pancho! (kényelmesen elhelyezkedik)

KOPPÁNY: Majd megmutatom én neked, ki a csatlós! (tovább vonszolja Vazult)

VAZUL: Hé, óvatosan azzal a kövekkel! Au! (el mind)

Variációk XXI. századi Halál témára

Vanish

Variációk XXI. századi Halál témára

KOPPÁNY 4.

KÖZJÁTÉK (bal kéz)

(Isten és Thor birkóznak)

ISTEN: Nyhrrrrg!

THOR: Gnnnnh!

(Jézus jön)

JÉZUS: Apaaaa! Itt van anyu, és beszélni szeretne veled!

ISTEN: Mária? Mit akar még tőlem? Azt hittem, világosan kifejeztem neki múltkor, hogy köztünk mindennek vége!

JÉZUS: A gyerektartási díjért jött.

ISTEN: Hagyjon már a gyerektartási díjjal, hát már rég felnőtt vagy!

JÉZUS: De azt mondja, született neki még egy!

ISTEN: Na és aztán? Az már biztos nem tőlem van!

JÉZUS: Azt mondja, hogy nem érdekli!

(Mária jön)

ISTEN: Hát engem se! Különben is, elfoglalt vagyok!

THOR: Ez az, nem látod, hogy nem ér rá?

MÁRIA: Te csak ne szólj bele a családi ügyeinkbe!

THOR: Családi?? Tudtommal van neked rendesen férjed is…

MÁRIA: Nem érdekel! Akármekkora egy hatalmasság is vagy, akkor se szólhatsz bele, nem a te dolgod!

THOR: Te vén szipirtyó.

MÁRIA: Ezt még megkeserülöd!! (Thor-ra veti magát)

ISTEN: Hékás! Csak én ülhetem meg a halotti Thor-t! (Máriára veti magát)

THOR: (alulról) Ez de rossz volt.

JÉZUS: Hagyjátok abba! (a többiekre veti magát)

(nők jönnek)

ÁGOTA: Hát, ezek egyre többen vannak.

MARGIT: Folyton csak püfölik egymást.

JUDIT: Ja. És így nem halad előre a történet.

ÁGOTA: Legalább énekelnének. Elvégre ez egy zenés darab lenne, és már majdnem a harmadik résznél járunk, de alig énekeltek még benne valamit!

ELLENŐR: (bejön) Kérem, ne zavarjátok a konfliktust! A panasztételt erre tessék. (kitereli őket)

Nem fog fájni... nagyon

Variációk XXI. századi Halál témára

No, most pedig új anyag következik. Ez egy sorozat, amit annak a kapcsán kezdtem el rajzolni, hogy modernizáljuk a Halál kinézetét. Első lépésként le kell cserélnünk a kaszát. Mert hiszen valljuk be, a kasza régimódi, elavult és alacsony hatásfokú. Kell valami a Halál kezébe, amely sokkal inkább előre mutat (nem feltétlenül szó szerint), ami sokkal inkább jellemzi századunkat, annak eredményeit, annak mentalitását, esetleg a jövőt vetíti előre, de mindenképpen iránymegjelölő, ugyanakkor továbbra is szimbolikus jellegű és továbbra is rettegést okoz az emberek körében. Lássuk tehát az első szereplőt:

Hirdess!

A következő gyöngyszemet a koli lépcsőházában fotóztam:

Úgy látszik, a magyarból minimum kettes év végi jegy nem követelmény. Gratulálok.
Arról nem is beszélve, hogy nem valami közlékeny a hirdetés, a tartalmi mondanivalója erősen konvergál a nulla felé. És hát most ez alapján elég sokféle álláslehetőségről lehet szó, az ablakpucolótól a kólaautomata-újratöltő menedzseren, a BKV ellenőrön és a fogpiszkáló-hegyezőn át egészen a bérgyilkosig, a guargumi-kóstolóig és a műholdrelé-kicserélőig.

Feri, a vagány

KOPPÁNY 3.

MÁSODIK RÉSZ (törzs)

(helyszín: a királyi palota kapuja. Koppány és Csuri jönnek)

KOPPÁNY: Akkor minden világos? Bemegyünk, fogjuk a csatabárdot, és huss! (a lendülettől lerepül a jobb keze)

CSURI: Hát én azért nem vagyok annyira biztos, hogy ez túl jó taktika lenne…

KOPPÁNY: Ugyan! Tuti biztos módszer! (másik keze is leesik) hm…

CSURI: Látod, már most kicsúsznak a kezeid közül a dolgok!

KOPPÁNY: Ne szemtelenkedj, mert még meg találom pöccinteni az orrod hegyét a buzogányommal! Mármint ha visszakapom a kezeimet. Csupán egy reggeli szétszórtság az egész! Na, segíts felvenni őket…

CSURI: (visszarakja a kezeket) Ne varrjam oda őket?

KOPPÁNY: Nem kell.

CSURI: Naa, akkor hadd nyalogassam meg a talpad…!

KOPPÁNY: Most nincs idő nyáladzani, fűt a bosszúvágy!

(őr jön)

ŐR: Na mi ez már itt? Be akartok menni?

KOPPÁNY: Be.

ŐR: Beszéltetek meg időpontot őfelsége titkárnőjével?

KOPPÁNY: Nem. Engedj be!

ŐR: Nem tehetem, ahhoz időpontot kell kérnetek a titkárnőtől.

KOPPÁNY: Na, ilyet nem játszunk. (csúnyán néz)

ŐR: Jaj! (meghal)

CSURI: Ezt hogyan csináltad?

KOPPÁNY: A jó öreg csúnyán nézés mindig beválik.

CSURI: És miért ölted meg?

KOPPÁNY: Mert az életbe’ nem engedett volna be minket. Ugyebár az időpontot a titkárnőtől kell kérni. Csakhogy a titkárnő odabent van. Időpont nélkül nem mehetsz be, és ha nem mehetsz be, nem kérhetsz időpontot a titkárnőtől. Ez egy ördögi kör.

CSURI: De hát akkor hogy jutnak be a kívülállók a várba?

KOPPÁNY: Sehogy. Épp ez a lényeg.

CSURI: De ennek nincs semmi értelme!

KOPPÁNY: Dehogynem! Az átlagembernek nem tűnik ésszerűnek, de gondolj csak bele, mennyi hülye panasztól és nyavalygástól menekül meg az uralkodó és környezete!

CSURI: Hú, erre nem gondoltam… Elmés…

KOPPÁNY: Naná. Ezt még én ajánlottam annak idején atyámnak.
Na, befelé! Te mész elöl.

CSURI: Miért én?

KOPPÁNY: (vigyorogva) Mert ki tudja, hátha mégis az életünkre törnek.

CSURI Komolyan, így bánni egy hűséges talpnyalóval… (elindul)

KOPPÁNY: (ő is megindul, dudorászik)
Düm-dümm dü-dümm düm-dü dümm dümm
Árpád népe, hej
Düm-dü dümm dümm dümm…

CSURI: (kitámolyog, hasában tőr) Ááááárhh!! Hasba szúrt a takarító!

KOPPÁNY: Na ugye, hogy megmondtam.

CSURI: Menten elvérzek!

KOPPÁNY: Az élet tele van veszélyekkel. Vigyázz, ott egy éles kő, bele ne lépj.

CSURI: Nem segítesz?!

KOPPÁNY: Nem. Hősi halált fogsz halni.

CSURI: De én még élni akarok!

KOPPÁNY: Na és aztán?

CSURI: Hgrö… De még annyi alkalommal tehetnék a kedvedre!

KOPPÁNY: Ha a kedvemre akarsz tenni, halj meg.

CSURI: Francba. (meghal)

KOPPÁNY: Szegény Csuri. Kár volt érted. Csatlóshoz méltó temetésben részesítelek. (arrébb húzza pár méterrel a hullát) Na, ezzel meg is volnék, irány a vár.

(közben jön Orsóölő Péter, testőrei gyűrűjében. Testőrök szeme fekete szalaggal be van kötve. Péter végignézi a „temetést”)

PÉTER: Mi az az Iránya, jóember?

KOPPÁNY: Tessék??

PÉTER: Hát azt mondtad, Iránya vár. Én pedig szeretném tudni, hogy kicsoda vagy micsoda ez az Iránya. Talán egy nő?

KOPPÁNY: Hogy mi?… Ja, nem.

PÉTER: Akkor egy férfi??

KOPPÁNY: Nem! Én nem azt mondtam, hogy egy „Iránya” nevű személy vár engem, hanem hogy irány befelé a várba!

PÉTER: Jó ötlet. Fiúk, haladjunk!

(testőrök megindulnak, de semmit se látnak a szalagtól, egymásnak ütköznek)

PÉTER: Az isten szerelmére, vegyétek már le azokat a nyamvadt rongyokat!

TESTŐR1: Nem tehetjük, a testőröknek muszáj napszemüveget viselniük!

PÉTER: De hiszen ez csak egy kendő, nem napszemüveg!

TESTŐR1: Jelképes! Nem szabad korhűtlen eszközöket alkalmaznunk! Úgyhogy most ez a rongy a napszemüveg.

PÉTER: Akkor vágjatok lyukakat rajtuk!

TESTŐR1: Már próbáltuk, de nem segített a dolgon.

PÉTER: Mert a szemeteknél kellett volna lyukat vágni, te szerencsétlen!

TESTŐR1: De hát akkor meglátják a tekintetünket! Oda a sejtelmesség! Emellett a Botond még tök kancsal is ráadásul! Teljesen nevetségesek lennénk!

PÉTER: Így is azok vagytok. Na, elegem volt. Megyek egymagam.

(elindul, Koppány utána)

PÉTER: Hát te meg miért követsz, jóember?

KOPPÁNY: Jómagam is a várba igyekszem.

PÉTER: Hm, nem tűnsz ismerősnek. Hogyan szereztél időpontot?

KOPPÁNY: (vigyorog) Erőszakkal.

PÉTER: De miért akarnál erőszakkal betörni a várba?

KOPPÁNY: Hogy megöljem Istvánt.

PÉTER: Kicsodát?

KOPPÁNY: Istvánt, a fivéremet.

PÉTER: Nincsen minálunk semmilyen István. Csak atyám volt, de ő már vagy egy éve meghalt.

KOPPÁNY: István meghalt?!

PÉTER: Az ő korában már nem is volt olyan meglepő. De te hogy-hogy nem tudsz róla?

KOPPÁNY: (döbbenten) Elnézést. Csak nemrég támadtam fel.

PÉTER: Ki is vagy te egyáltalán?

KOPPÁNY: Koppány vagyok. De most már mindegy.

PÉTER: Uram Jézus! (keresztet vet) Feltámadtál, hogy bosszút állj atyámon?

KOPPÁNY: Aha. Ez lett volna a terv. Szóval te vagy István fia, mi?

PÉTER: Nem!… én csak a fogadott fia vagyok… vagyis… de! Én vagyok István ööö… elsőszülött fia! Király vagyok ugyanis. És ugye, mint tudjuk, fogadott gyermek nem örökölheti apja trónját, kizárólag az elsőszülött fia! Tehát az kizárt, hogy fogadott gyermek lennék! Az erről szóló pletykák mind hamisak. Bizony.

KOPPÁNY: Hm, hát akkor elvileg téged kéne, hogy megöljelek.

PÉTER: (megijedve) És… ez azt jelenti, hogy… meg kell mérkőznünk?

KOPPÁNY: Igazából én arra gondoltam, hogy szimplán megöllek. De mégse. Elment tőle a kedvem. Ha István halott, az úgy már nem az igazi. Elnézést, hogy megöltem az őrödet. Bocs a zavarásért. (elmegy)

PÉTER: Ez az, fuss csak el! Rögtön berezeltél egy kis harctól, mi? (testőrökhöz) Na, ti meg mit szerencsétlenkedtek még itt? Nyomás befele, szertelen banda!

CSURI: És velem mi lesz?

PÉTER: Kuss, te már el vagy temetve! (el)

KOPPÁNY 2.

KÖZJÁTÉK (jobb kéz)

(Isten és Thor, a villámok északi istene farkasszemet néznek egymással)

THOR: Nem győzhetsz, Jehova!

ISTEN: Ne hívj a nevemen! Azt utálom. Különben sem vagyok hajlandó veled tárgyalni. Csak a főnököddel.

THOR: Odin nem beszél zsidókkal. Őszerinte egy alárendelt faj vagytok.

ISTEN: Egyrészt én nem vagyok zsidó, mert én egy isten vagyok. Másrészt…

THOR: (közbevág) Zsidópártiakkal se beszél!

ISTEN: Politikai baklövés volt az a kiválasztott nép dolog. Azt hittem, normálisak, hogy van még bennük lehetőség, közben meg mind olyan, mint a többi ember. Hiszen el se fogadták az ajánlatomat a Megváltó-témára! Hogy azt mondják, túl személyes. De ezt kikérem magamnak. Még hogy családi vállalkozást akarok az egyházból! Piha! Na, szóval Odinnal vagy senkivel.

THOR: Hát jó… adjam meg a mobilszámát?

ISTEN: Nem korhű eszközök használata tilos, te gyengeelméjű!

THOR: Hogy hívtál, nyeszlett paraszt? Oké, akkor mégis idő előtt kisajtolom belőled a tartozásod, te kis köcsög!

ISTEN: Ó igen?! Hát ehhez lesz nekem is pár szavam! (egymásnak esnek)

THOR: Nyöáá!

ISTEN: Ungh!!

(verekednek. Nők jönnek, nézik)

ÁGOTA: Hogy ez az Odin mekkora egy antiszemita!

MARGIT: Ja. És komolyan, így összeverekedni…

JUDIT: Mi miatt is csépelik így egymást?

ÁGOTA: Azt hiszem, Isten nem fizetett elő a Valhalla Páholy könyveire.

MARGIT: Ja, az ez a M.A.G.U.S. meg az ilyenek, ugye?

JUDIT: Meg az a Kalandorok Krónikái…

MARGIT: Az ugyanaz.

ÁGOTA: Aha, és Isten meg még egykor ilyen hűségnyilatkozatot írt alá, hogy ilyen kétezer évig elő fog fizetni, és mondjuk a Summariumig teljesen meg is volt elégedve, mert hogy nagyon bírja az aquirokat… aztán ahogy kijött a M.A.G.U.S. 2, az már nem tetszett annyira neki, mert majdnem sérvet kapott a sok betűtől, és visszamondta az előfizetést. Csak hát összvissz olyan tíz év telhetett el a kétezerből… És most behajtják rajta az előfizetési díjat.

JUDIT: Hát igen… férfiak…

MARGIT: És aki most figyel minket, az biztos azt hiszi, hogy ennek most van valami mélyebb értelme.

JUDIT: És majd azt várják, hogy ezek mögött a szavak mögött óriási bölcsességek vannak.

ÁGOTA: De a többségük még csak azt se tudja, hogy mik azok az aquirok, és igazán nem aggódnak Ynev sorsáért. Pedig a M.A.G.U.S. még egy egészen normális szerepjáték rendszer…

ELLENŐR: (bejön, kiabál) Hé! Hé! Hé! Mi folyik itt?! Tilos a reklám! Na, kifelé. Kifelé! (kitereli a nőket, majd ő is el)