benyu barátommal első komolyabb szöveg-jammelésünk eredménye ez a darab, íme:
Taníts lábakat szedni cipőszagú mezőn
Gondolod, sikerül, vagy talán megőrül
A vágy hogy lásson érzést dobhártyái körül
Csak önmagába torkoll a kékbe fordult tetőn
Utána meg taníts nézéseket formálót a hajón
Gondolod, sikerül, vagy talán elmerül
Bennünk a lég alatt is csobbantható folyó
Amitől együtt úszunk innen jó messze, az a jó
S mutass majd fejbe ajtót, hogy kitáruljon felém
S lámpám világítson meg rövidzárlatot
Ha rám vágnák: a vendég nem kívánhatott
Szebb házigazdákat, csapd az ajtót belém
És ha gondolsz majd gondolj elém,
Mert csak a szél száll mellém
Be ide ebbe a zűrbe
Mögöttem a fojtás hangja
Hangoskodik elfojtva, hagyja
Hátra magát megszűrve
De nembaj mert ez mind én vagyok,
Csak érezni nehéz, agyhalott
Itt minden és ki és ki az aki miatt
Nem találom meg magam a lepel alatt
Pedig
Ott húzódtam meg, ahol a karom
Akarom, hogy elmúljon, barom!
Csak sikolt a húsom elveszőn
"Lábat szedni cipő-mezőn!"
Te taníthattál volna, hogy megtanuljak -
De béna ujjak fognak - negyvenkettes
Számú, vászonszárú - hol vagy, kedves?
Már csak az kéne, hogy elvakuljak...
Cikáztam a kérdések közepében,
Hogy gondoltad, hogy sikerül
Tanítani végleg,
Elképesztő a sok tanú,
De kevés a sok látomás,
Akkor ez most nem kamu,
Vagy talán csak megőrültem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése