2010. május 19., szerda

Instabil oldalfekvés

Nos, az a helyzet, hogy valami nem hagy nyugodni.
Szóval, van itt ez a Google Analytics. El tud csomó érdekes és faszányos dolgot mondani azokról, akik meglátogatják ezt a kis agy-bazárt, amit blognak hívunk. Többek között az adott látogató nemét, korát és kedvenc szexuális pozícióját. Na jó, ennyire azért még nem halad előre a tudomány, de álmodozni csak szabad. De a szexuális pozíció nem volt véletlen, hölgyeim és uraim, és mindjárt kiderül, hogy miért. Mert bár ezt az Analytics nem képes csak úgy előszülni, azt minden további nélkül meghatározza, hogy az emberek hogyan vetődtek a blogra. Például, gugliztak valamire, és a kereső eredményei között voltam én is. Megesik, nem kell szégyellni, én se szégyellem. De nem csak ezt tudja kideríteni, hanem azt is, hogy milyen szavakra keresvén vetődött agymenésem hullámai által mosott kis tengerpartom közelébe.

Oké, ez kezd nyálas lenni. Lényegre térek:

Kéremszépen, valaki úgy vetődött erre a blogra, hogy a google-ban "szexturkálók"-ra keresett.


Igen, tudom, hogy egy korábbi bejegyzésemben foglalkoztam is a szexturkálókkal, és legnagyobb döbbenetemre második oldalon szereplek a találatok között. De ennél is nagyobb döbbenetem az, hogy valaki egészen határozott céllal, konkrétan olyan hely után keres, ahol használt szextárgyakat vásárolhat! Mármint, mennyire kell szellemileg lealacsonyodni ehhez? Hogy lehet élni már csak a gondolattal is, hogy olyan termékbe fektetjük bizalmunkat, ami tudja a fasz, hogy merre járt! (Ő talán épp tudja.)

Hogy mi? Aha, oké. Szal túl konzervatív vagyok. Okés, akkor képzeljük el, milyen lehet vásárolni egy ilyen helyen.

"Azta, micsoda szuperjó hüvelytágító! És csupán alig gennyes! Szívem, ezt megvesszük kilóra?"

Igen, én is így gondoltam.

De még az! Hanem hogy nézhet ez ki belülről? Mármint, olyan felépítésű, mint egy átlagos turkáló? Ketrecekbe halomba górálva a cucc, aztán neked könyékig be kell nyúlnod, hogy kiszedd, ami kell? Kellemes érzés lehet, mondhatom. Én személy szerint olyan formátumot tartanék ideálisnak, ami olyan, mint a kis plüssfigurás kézidaru. Fogsz egy joystickot (joystick = kéjléc, ééérted), ami irányít egy kart, ami megmarkolja (megmarkolja, ééérted), amit kinéztél, aztán kihúzod a halomból, és petyhüdten a karjaid közé zuhan (asszem lassan elég lesz a kétértelmű megjegyzésekből).

ééééééééérteeeed...

De várjámá.
Mi van, ha valaki konkrétan ezt élvezi? Mármint, hogy kifejezetten olyan cuccokkal tömi tele magát és partnerét, ami már ki tudja, hány emberen keresztülment?


Nincs jövője a Földnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése