2010. május 12., szerda

A hazai jégkrémfront válságos helyzetéről

Azt mondta még annak idején a Bikini a világ egyik legjuvenilisebb körítésű számában, hogy: "Nyaljuk a fagylaltot / A mézesmadzag rég elfogyott". Ezt most nem veszem rímnek.

Kéremszépen, a mézesmadzag továbbra is a fejünk fölött lóg, és csak arra vár, hogy valaki ráragadjon, mint egyfajta légypapírra. Nedves, ragacsos, szagot áraszt magából, de nem vesszük ésrze, csak amikor már túl késő, ugyanis álcázza magát. Picit más analógiával élve, a South Park Jonas Brothers-es részében volt hasonló téma említve, egészen pontosan arról van most itt szó, miszerint ha a perverziót ártatlan dolgokkal keverjük, hirtelen nem is lesz perverz. Ha azt vesszük, a jégkrém/fagyi erre tökéletes, végül is már eleve fogyasztásának módját tekintve rendelkezik bizonyos felhangokkal. Néhány ember viszont vagy egyáltalán nem veszi ezt észre, vagy pedig egész egyszerűen csak kőperverz. Mi más magyarázná ezt a jégkrémet?

Szóval, nézzük csak át az egészet. Tetején csokibevonatba ágyazva robbanócukorka, ami a szádba "robban", ha nyalogatod. És nem mellékesen úgy néz ki, mint egy fasz.

És vörös.

A mézesmadzag egy másik megnyilvánulási formája nem a szexuális utalásokban, hanem egyéb "bűnbe esésekben" rejlik. Ezt a jégkrémet például csupán egyetlen betű választja el, hogy nagyon-nagyon-nagyon rasszista legyen:

Nem mellesleg kurva finom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése