Ütközőpálya

Linkeim között lelhető a "Párkocka.hu", akik most képregény-rajzolási pályázatot indítottak, én meg miután kicseréltem az izgalmamban összefosott alsógatyámat, azonnal agyalni, majd végül rajzolni kezdtem. A pályázat témája a nemsokára induló foci vb lesz (ezt eleve tőlük tudtam meg, szal ki tudja, mennyire igaz), és eleinte marha sokat kellett agyalnom, mert a foci tőlem olyan messze áll, mint az oviban az ágyba pisilős gyerektől lényegében mindenki más (az is, aki szintén ágyba pisil, csak ő egyrészt nem mondja el, másrészt nem kapták még rajta). Végül aztán született egy koncepció, majd pár próbálkozás után a végleges vázlat. A fő figura nem jött ki elsőre, de a második változat nagyon megtetszett, a sebtiben körmölt arckifejezés meggyőzőnek bizonyult. Őszintén sajnálom, hogy most nem voltam Flash-közelben, mert a vázlatot legszívesebben azonnal véglegesnek neveztem volna el, a pózok és a mimika miatt legalábbis. Természetesen ezt kész fájdalom egy nagyobb és véglegesebb formába hozni, de a végeredménnyel meg vagyok elégedve (bár az innen is látszik, hogy a legelső képkockán elcsesztem picit a hüvelykujj állását, de ez legyen a legkevesebb).

Oké, eleget pofáztam, itt a képsor:

Selyemfiú!

Kabát-vitorlán húzza messze a szélben
Pici lábad kapaszkodik eképpen
Ó, ne várj rám, majd utolérlek!

Papucsod térkapu, csillagot szór a sálad
És a tejutat sapkáddal szűrjük meg nálad
Jól vigyázz rám, csak erre kérlek!

Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Hogy milyen szép a pulóvered

S borral a kézben, a Balaton-parton dobolva
Ülünk mind, és egy kartondobozban
Lel ránk a hajnal, ha nem vigyázol
Ránk szakad az ég, és bőrig ázol!

Ó selyemfiú, nem hoztunk neked esernyőt
Elolvadsz a vízben, nem lesz belőled felnőtt
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Milyen szép, ó milyen szép - volt a pulóvered...

Instabil oldalfekvés

Nos, az a helyzet, hogy valami nem hagy nyugodni.
Szóval, van itt ez a Google Analytics. El tud csomó érdekes és faszányos dolgot mondani azokról, akik meglátogatják ezt a kis agy-bazárt, amit blognak hívunk. Többek között az adott látogató nemét, korát és kedvenc szexuális pozícióját. Na jó, ennyire azért még nem halad előre a tudomány, de álmodozni csak szabad. De a szexuális pozíció nem volt véletlen, hölgyeim és uraim, és mindjárt kiderül, hogy miért. Mert bár ezt az Analytics nem képes csak úgy előszülni, azt minden további nélkül meghatározza, hogy az emberek hogyan vetődtek a blogra. Például, gugliztak valamire, és a kereső eredményei között voltam én is. Megesik, nem kell szégyellni, én se szégyellem. De nem csak ezt tudja kideríteni, hanem azt is, hogy milyen szavakra keresvén vetődött agymenésem hullámai által mosott kis tengerpartom közelébe.

Oké, ez kezd nyálas lenni. Lényegre térek:

Kéremszépen, valaki úgy vetődött erre a blogra, hogy a google-ban "szexturkálók"-ra keresett.


Igen, tudom, hogy egy korábbi bejegyzésemben foglalkoztam is a szexturkálókkal, és legnagyobb döbbenetemre második oldalon szereplek a találatok között. De ennél is nagyobb döbbenetem az, hogy valaki egészen határozott céllal, konkrétan olyan hely után keres, ahol használt szextárgyakat vásárolhat! Mármint, mennyire kell szellemileg lealacsonyodni ehhez? Hogy lehet élni már csak a gondolattal is, hogy olyan termékbe fektetjük bizalmunkat, ami tudja a fasz, hogy merre járt! (Ő talán épp tudja.)

Hogy mi? Aha, oké. Szal túl konzervatív vagyok. Okés, akkor képzeljük el, milyen lehet vásárolni egy ilyen helyen.

"Azta, micsoda szuperjó hüvelytágító! És csupán alig gennyes! Szívem, ezt megvesszük kilóra?"

Igen, én is így gondoltam.

De még az! Hanem hogy nézhet ez ki belülről? Mármint, olyan felépítésű, mint egy átlagos turkáló? Ketrecekbe halomba górálva a cucc, aztán neked könyékig be kell nyúlnod, hogy kiszedd, ami kell? Kellemes érzés lehet, mondhatom. Én személy szerint olyan formátumot tartanék ideálisnak, ami olyan, mint a kis plüssfigurás kézidaru. Fogsz egy joystickot (joystick = kéjléc, ééérted), ami irányít egy kart, ami megmarkolja (megmarkolja, ééérted), amit kinéztél, aztán kihúzod a halomból, és petyhüdten a karjaid közé zuhan (asszem lassan elég lesz a kétértelmű megjegyzésekből).

ééééééééérteeeed...

De várjámá.
Mi van, ha valaki konkrétan ezt élvezi? Mármint, hogy kifejezetten olyan cuccokkal tömi tele magát és partnerét, ami már ki tudja, hány emberen keresztülment?


Nincs jövője a Földnek.

A hazai jégkrémfront válságos helyzetéről

Azt mondta még annak idején a Bikini a világ egyik legjuvenilisebb körítésű számában, hogy: "Nyaljuk a fagylaltot / A mézesmadzag rég elfogyott". Ezt most nem veszem rímnek.

Kéremszépen, a mézesmadzag továbbra is a fejünk fölött lóg, és csak arra vár, hogy valaki ráragadjon, mint egyfajta légypapírra. Nedves, ragacsos, szagot áraszt magából, de nem vesszük ésrze, csak amikor már túl késő, ugyanis álcázza magát. Picit más analógiával élve, a South Park Jonas Brothers-es részében volt hasonló téma említve, egészen pontosan arról van most itt szó, miszerint ha a perverziót ártatlan dolgokkal keverjük, hirtelen nem is lesz perverz. Ha azt vesszük, a jégkrém/fagyi erre tökéletes, végül is már eleve fogyasztásának módját tekintve rendelkezik bizonyos felhangokkal. Néhány ember viszont vagy egyáltalán nem veszi ezt észre, vagy pedig egész egyszerűen csak kőperverz. Mi más magyarázná ezt a jégkrémet?

Szóval, nézzük csak át az egészet. Tetején csokibevonatba ágyazva robbanócukorka, ami a szádba "robban", ha nyalogatod. És nem mellékesen úgy néz ki, mint egy fasz.

És vörös.

A mézesmadzag egy másik megnyilvánulási formája nem a szexuális utalásokban, hanem egyéb "bűnbe esésekben" rejlik. Ezt a jégkrémet például csupán egyetlen betű választja el, hogy nagyon-nagyon-nagyon rasszista legyen:

Nem mellesleg kurva finom

Ú, ettől a cigitől nagyon durván Flashelek!

Szal hazajöttem a hétvégére, és végre - hónapok óta - lehetőségem nyílt némi rajzolgatásra. Az eredetijét már közöltem a blogon, egészen pontosan itt (nem tegnap volt), de úgy érzem, megér még egy bejegyzést az ürge.

Tudáséhes kenyérpirító

benyu barátommal első komolyabb szöveg-jammelésünk eredménye ez a darab, íme:

Taníts lábakat szedni cipőszagú mezőn
Gondolod, sikerül, vagy talán megőrül
A vágy hogy lásson érzést dobhártyái körül
Csak önmagába torkoll a kékbe fordult tetőn

Utána meg taníts nézéseket formálót a hajón
Gondolod, sikerül, vagy talán elmerül
Bennünk a lég alatt is csobbantható folyó
Amitől együtt úszunk innen jó messze, az a jó

S mutass majd fejbe ajtót, hogy kitáruljon felém
S lámpám világítson meg rövidzárlatot
Ha rám vágnák: a vendég nem kívánhatott
Szebb házigazdákat, csapd az ajtót belém

És ha gondolsz majd gondolj elém,
Mert csak a szél száll mellém
Be ide ebbe a zűrbe

Mögöttem a fojtás hangja
Hangoskodik elfojtva, hagyja
Hátra magát megszűrve

De nembaj mert ez mind én vagyok,
Csak érezni nehéz, agyhalott
Itt minden és ki és ki az aki miatt
Nem találom meg magam a lepel alatt

Pedig
Ott húzódtam meg, ahol a karom
Akarom, hogy elmúljon, barom!
Csak sikolt a húsom elveszőn
"Lábat szedni cipő-mezőn!"

Te taníthattál volna, hogy megtanuljak -
De béna ujjak fognak - negyvenkettes
Számú, vászonszárú - hol vagy, kedves?
Már csak az kéne, hogy elvakuljak...

Cikáztam a kérdések közepében,
Hogy gondoltad, hogy sikerül
Tanítani végleg,

Elképesztő a sok tanú,
De kevés a sok látomás,
Akkor ez most nem kamu,
Vagy talán csak megőrültem?