...na, EZÉRT ne szívjatok Viceroy-t, gyerekek.(Megyjegyezném: a fénykép készítése előtt, közben és után én egy ujjal se manipuláltam a kompozíciót, az egész olyan formában lett megörökítve, ahogy én láttam. Spooooooky!)
2010. február 28., vasárnap
A dohányzás ö...öööÖÖÖ?!
...na, EZÉRT ne szívjatok Viceroy-t, gyerekek.(Megyjegyezném: a fénykép készítése előtt, közben és után én egy ujjal se manipuláltam a kompozíciót, az egész olyan formában lett megörökítve, ahogy én láttam. Spooooooky!)
2010. február 26., péntek
Tisztelt névtelen kommentelő!
Nemrégiben készült, "Doppelgangbang" című bejegyzésemhez kaptam egy névtelen kommentet.
Így néz ki:
"Kedves Dávid! Ez az ember több tiszteletet érdemelne. Csak sajnálhatod, hogy nem ismerted, igen kedves, jószívű ember volt, a diákok nagyon szerették. Sose buktatott a vizsgákon, pedig könnyen kivághatott volna bárkit. Még 56 után se nyúltak hozzá, pedig benne volt nyakig. Ha ma élne, ma is ő lenne legjobb!"
Szeretnék néhány dolgot tisztázni itt helyben. Direkte itt, és nem a kommentek között, mert ez egy olyan probléma, amivel már máshol is találkoztam, és mind a mai napig értetlenül állok a dolog előtt.
Az a nagy helyzet, hogy én egy szóval nem becsméreltem sem Dr. Dirner tanár úr személyét, sem azt, amit elért, vagy amit csinált. Az Egyetemen elért pozíciójából feltételezem, hogy tiszteletreméltó személy volt, és egy percig se fordult meg a fejemben, hogy elítéljem. Nem hiszem, hogy egy ártatlan tréfa feltétlenül rosszindulatból kell eredjen, és egyáltalán nem értem meg azokat, akik ezt így gondolják. A legjobb barátomat is képes lennék kifigurázni, ha az adott helyzet megkívánja, és ezt meg is szoktam tenni - annyi különbséggel, hogy az említett legjobb barát a legsértőbbnek tűnő megjegyzést sem veszi inzultusnak, mivel ő tisztában van azzal, hogy nem rosszindulatból mondtam azt, amit.
Dr. Driner tanár úr nem tehet arról, hogy az arcberendezése emlékeztetett engem valamire, és azt közzé is tettem. Ez nem is kéne, hogy zavarjon akárkit. Ilyen alapon kaphatnék megjegyzéseket azért is, mert néhanapján karikatúrákat rajzolok az engem oktató tanárokról, és akkor már kaphatnék lehordást azért is, hogy egyáltalán így működik az agyam, aztán, hogy egyáltalán gondolkozom, majd, hogy egyáltalán létezem. Közéleti személyiségeket, politikusokat, tudósokat sokkal undokabb tréfáknak, gúnyoknak vetik alá, mint amit én követtem el, és mégis forog a Föld.
Akkor most ki forogjon jobban a sírjában? Einstein vagy Szalacsi?
Ez a blog azért jött létre, hogy helyül szolgáljon dolgoknak, amiket én alkottam, avagy dolgoknak, amiket megláttam, és eszembe jutott valami róluk - avagy bárminek, ami megfogalmazódik bennem. Az internet és az állítólagos szólásszabadság pedig biztosít engem afelől, hogy ezt meg is tehessem. Értelemszerűen ez biztosítja a kritika szabadságát is, és ez így van jól. Csak szeretném, ha az emberek tisztában lennének a szándékaimmal. És ezek a szándékok egyáltalán nem a rosszindulatban gyökereznek.
Azzal, hogy vállaltam mindenféle ferdítések nélkül az igazi nevem adni mindahhoz, amit ezen a blogon közlök, szándékomat voltam hajlandó kifejezni, hogy minden itt fellelhető vélemény és tréfa ártatlan, és nem emberellenes. Tisztelhetek valakit annak ellenére, hogy kifigurázom. Örültem volna, ha a Kedves Kommentelő is tisztelt volna engem annyira, hogy nevét adja a megjegyzéséhez.
Így néz ki:
"Kedves Dávid! Ez az ember több tiszteletet érdemelne. Csak sajnálhatod, hogy nem ismerted, igen kedves, jószívű ember volt, a diákok nagyon szerették. Sose buktatott a vizsgákon, pedig könnyen kivághatott volna bárkit. Még 56 után se nyúltak hozzá, pedig benne volt nyakig. Ha ma élne, ma is ő lenne legjobb!"
Szeretnék néhány dolgot tisztázni itt helyben. Direkte itt, és nem a kommentek között, mert ez egy olyan probléma, amivel már máshol is találkoztam, és mind a mai napig értetlenül állok a dolog előtt.
Az a nagy helyzet, hogy én egy szóval nem becsméreltem sem Dr. Dirner tanár úr személyét, sem azt, amit elért, vagy amit csinált. Az Egyetemen elért pozíciójából feltételezem, hogy tiszteletreméltó személy volt, és egy percig se fordult meg a fejemben, hogy elítéljem. Nem hiszem, hogy egy ártatlan tréfa feltétlenül rosszindulatból kell eredjen, és egyáltalán nem értem meg azokat, akik ezt így gondolják. A legjobb barátomat is képes lennék kifigurázni, ha az adott helyzet megkívánja, és ezt meg is szoktam tenni - annyi különbséggel, hogy az említett legjobb barát a legsértőbbnek tűnő megjegyzést sem veszi inzultusnak, mivel ő tisztában van azzal, hogy nem rosszindulatból mondtam azt, amit.
Dr. Driner tanár úr nem tehet arról, hogy az arcberendezése emlékeztetett engem valamire, és azt közzé is tettem. Ez nem is kéne, hogy zavarjon akárkit. Ilyen alapon kaphatnék megjegyzéseket azért is, mert néhanapján karikatúrákat rajzolok az engem oktató tanárokról, és akkor már kaphatnék lehordást azért is, hogy egyáltalán így működik az agyam, aztán, hogy egyáltalán gondolkozom, majd, hogy egyáltalán létezem. Közéleti személyiségeket, politikusokat, tudósokat sokkal undokabb tréfáknak, gúnyoknak vetik alá, mint amit én követtem el, és mégis forog a Föld.
Akkor most ki forogjon jobban a sírjában? Einstein vagy Szalacsi?Ez a blog azért jött létre, hogy helyül szolgáljon dolgoknak, amiket én alkottam, avagy dolgoknak, amiket megláttam, és eszembe jutott valami róluk - avagy bárminek, ami megfogalmazódik bennem. Az internet és az állítólagos szólásszabadság pedig biztosít engem afelől, hogy ezt meg is tehessem. Értelemszerűen ez biztosítja a kritika szabadságát is, és ez így van jól. Csak szeretném, ha az emberek tisztában lennének a szándékaimmal. És ezek a szándékok egyáltalán nem a rosszindulatban gyökereznek.
Azzal, hogy vállaltam mindenféle ferdítések nélkül az igazi nevem adni mindahhoz, amit ezen a blogon közlök, szándékomat voltam hajlandó kifejezni, hogy minden itt fellelhető vélemény és tréfa ártatlan, és nem emberellenes. Tisztelhetek valakit annak ellenére, hogy kifigurázom. Örültem volna, ha a Kedves Kommentelő is tisztelt volna engem annyira, hogy nevét adja a megjegyzéséhez.
2010. február 25., csütörtök
Tex-tília
Ha rajzfilmekről van szó (és már miért ne lenne), Tex Avery az egyik kedvenc rendezőm. A fickó olyan szinten zakkant rajzfilmeket csinált, hogy öröm nézni: gegek halmaza egymás után, egy adott, általában igen egyszerű történet köré rendezve. Lényegében az animáció aranykorának Seth McFarlane-je volt ő - annyi különbséggel, hogy ő tudott is rajzolni, és a gegjei koherensnek tekinthetők olyan értelemben, hogy valóban a történethez kapcsolódtak. (Ja, lábjegyzet: Seth McFarlane a Family Guy alkotója.)
Na most, a negyvenes években Avery rajzfilmjeiben fellelhető volt egy farkas. Egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbben ismerik. Sőt. Nem ismerni bűn. De tényleg.
róla lenne szó
A napokban nagyon rákattantam a karakterre, és úgy döntöttem, megpróbálkozom néhány rajzzal.
Művelődésképp pedig álljon itt a kedvencem, amiben szerepel:
Na most, a negyvenes években Avery rajzfilmjeiben fellelhető volt egy farkas. Egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbben ismerik. Sőt. Nem ismerni bűn. De tényleg.
róla lenne szóA napokban nagyon rákattantam a karakterre, és úgy döntöttem, megpróbálkozom néhány rajzzal.
Művelődésképp pedig álljon itt a kedvencem, amiben szerepel:
(Ha jól hiszem, ebben a rajzfilmben ráadásul maga Tex adta Droopy hangját)
2010. február 18., csütörtök
Meg vagyunk történve
Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy lemegy az égről a Nap
Itt kezdődik minden, és itt ér véget
Ha már itt vagy, evégett
Váljon alkohollá a nyugdíjalap
Terjeng a füst itt a folyóparton
Ha rákot kapnál, pardon
Ennyit ér a világban az élvezet
Begyújt a rakéta, az égbe szállunk
Üdvözlégy itt nálunk
Ez a hajó ma a csillagok közé vezet
Voltunk már jók és rosszak
Így szeretem, így szeretem
Otthon vagyunk Pesten, és otthon
Szegeden, Szegeden
Voltunk már jók és rosszak
Az út előttünk bármit hozhat
Fél magunkat elhagytuk rég
De itt vagyunk még
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés
Ez csak az én
Lábam a széken
Ahova leülnél most fejben
Felizzik a szén
Lángol a szélben
Valami fénytől elzárt helyen
Nem láthatod, nem hallhatod
Nem szól kintre a hangom
Végy be hát némi altatót
Én majd pipázok kint a gangon
Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy feljön az égre a Nap
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy lemegy az égről a Nap
Itt kezdődik minden, és itt ér véget
Ha már itt vagy, evégett
Váljon alkohollá a nyugdíjalap
Terjeng a füst itt a folyóparton
Ha rákot kapnál, pardon
Ennyit ér a világban az élvezet
Begyújt a rakéta, az égbe szállunk
Üdvözlégy itt nálunk
Ez a hajó ma a csillagok közé vezet
Voltunk már jók és rosszak
Így szeretem, így szeretem
Otthon vagyunk Pesten, és otthon
Szegeden, Szegeden
Voltunk már jók és rosszak
Az út előttünk bármit hozhat
Fél magunkat elhagytuk rég
De itt vagyunk még
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés
Ez csak az én
Lábam a széken
Ahova leülnél most fejben
Felizzik a szén
Lángol a szélben
Valami fénytől elzárt helyen
Nem láthatod, nem hallhatod
Nem szól kintre a hangom
Végy be hát némi altatót
Én majd pipázok kint a gangon
Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy feljön az égre a Nap
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés
2010. február 11., csütörtök
Doppelgangbang
Ő itt Dr. Dirner Zoltán, 1903-tól 1988-ig élt, tanszékvezető egyetemi tanár volt a SZTE Gyógyszerészkarának Gyógyszertani Intézetén és Gyógyszerhatástani Intézetén 1927-1974 között.És volt egy titka.
Ő volt Sam the Eagle a Muppet Show-ból.Legalábbis Magyarországon.
2010. február 9., kedd
2010. február 4., csütörtök
2010. február 2., kedd
2010. február 1., hétfő
Nincs jobb, mint egy péntek este. Egy.
Ez most sokrészes lesz.
Szóval, az történt, hogy most csütörtöktől kezdvén és mával bezárólag, itt volt pár otthoni barátom Szegeden, és ahogy azt kell, mulattunk. Ennek eredményeképp történt pár érdekes grafikai megnyilvánulás, én pedig mindezt bunkó módon közzé is teszem.
A Blues Café nevű helyen jó 12 söralátétet pusztítottunk el rajzokkal. A rajzok nagy része az én munkám, de fellelhető egy Balázstól és egy Gergőtől is, az átvezetők pedig Benyuék munkája volt. Íme az egész totálplánban:
A képminőség ugyan a tőlem (illetve a telefonomtól) már megszokhatott ratyi forma, de ha picit figyeltek majd a napokban, akkor elcsíphetitek a kompozíció részletes lebontását alegységekre. Az utolsó két rajz valami oknál fogva nem lett közelről megörökítve, fogalmam sincs, miért. Részeg voltam.
Szóval, az történt, hogy most csütörtöktől kezdvén és mával bezárólag, itt volt pár otthoni barátom Szegeden, és ahogy azt kell, mulattunk. Ennek eredményeképp történt pár érdekes grafikai megnyilvánulás, én pedig mindezt bunkó módon közzé is teszem.
A Blues Café nevű helyen jó 12 söralátétet pusztítottunk el rajzokkal. A rajzok nagy része az én munkám, de fellelhető egy Balázstól és egy Gergőtől is, az átvezetők pedig Benyuék munkája volt. Íme az egész totálplánban:
A képminőség ugyan a tőlem (illetve a telefonomtól) már megszokhatott ratyi forma, de ha picit figyeltek majd a napokban, akkor elcsíphetitek a kompozíció részletes lebontását alegységekre. Az utolsó két rajz valami oknál fogva nem lett közelről megörökítve, fogalmam sincs, miért. Részeg voltam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)