Hogyan kell tönkretenni három félig megírt szellemi önéletrajzot

1.
Nem szólhat ki a száj,
Pedig ordít, éget, tombol és fáj
Még odabenn minden, hát találj
Más menedéket, íme előttünk
Érik a termés, melybe benőttünk:
A kezdet, a vég, a közép, az egész
Hátadra áll, lépni is nehéz.
Csak a körbefordulás megy, kár,
Hogy ő nem irányít, csak vár.
Csak terpeszkedik és két szeme
Önnön tükörképeddel tele,
Önmagadat könnyezi most vissza.
Homlokod ázott, szád viszont tiszta,
Fertőzésmentes.
Mily könnyű elfelejteni, ki a tettes!

2.
Felejtsünk hát újra. Számít-e még?
Dőlj hátra, olyan lesz most, mint rég...
De a szennyes lepedő csak az emlék,
A folt pedig rajtad. Benned. Kellék.
Lám, üres most a színpad. Fények?
Nézőtér? Romokban. Mi hát a lényeg?
Senki se látta. Fedjük be ezt is,
Látni most szenvedés, átok, pestis.

3.
Hiszen visszanőnek a kihullott szálak is...
A ráncok a szemek körül csendben tovafutnak,
A száj is előveszi rozsdás feszítővasát,
És mosolyt görbít majd önmaga köré.
Épül az új arc is a régi helyére,
Szebb lesz és jobb és boldog, meglásd!
S egyedül én láthatom majd, mikor éjszaka aludni térek,
Mekkora fából vágnak hazugságot.
Hívj ide magadhoz! Ennyi tart egyben, mindahányszor
Összetörni vélek, ha kattan a kilincs.
Hívj ide magadhoz! Így készül az új,
S ugyanígy húzzák közénk a falat: ölelésben,
Hogy csak te lásd, neked hogy fáj,
És csak én lássam, nekem hogy fáj.

Felderítetlen meg-nem-álmodások

A lényeg, hogy lassulj
Mindig ott a hangsúly,
Ez a vége, vagy mégse
Csak bújj be jól a résbe
Csak menj, de tényleg
Én a megmozdulhatatlanságból élek
A mérleg a másik oldal felé billen
Na innen én rohadtul elmegyek
A fejemből kiszökni nem is volt merész
Mer' ész kellett volna, hogy onnan már ne mozduljak el
Kell, hogy megállítva téged
Ez a méreg még lélegezve
Fél szemedre halántékot ejt
Selejt ez a sejt
Jobb, ha földet érsz
Ugye kérsz? Ugye kérsz még belőle?
Hát folyjon e lábsalak
Csak így ne lássanak
Engem, ahogy éppen felboldogítva szedem szét
A lét minden kis elemét
Hát szóljon a zenegép!

Levegista Dadavételek

Ja, hát na. Nem frissítettem mostanság valami sűrűn (azaz egyáltalán nem), és most a vizsgaidőszak közepéből fuldokolva felemelkedém picit a felszínre, hogy levegőt vegyek.
"Dadaista" albumborítók vannak most terítéken.

Figyelem, a felhasznált képek nincsenek az én tulajdonomban, ennek ellenére genya mód történő használatuk csupán szórakoztatási okokból történik.