Petricsésze!

Terv

2011-10-12T00:07:00.002+02:00

Ebből hamarosan lesz valami.

Fecskék hetvenen

2011-09-19T02:16:00.000+02:00

Nem vagyok pesszimista.

1. Itt van az ősz, itt van újra, glóri glóri halleluja.

Még meleg van, még ugyanúgy izzad a hónalj, ugyanúgy elfogy a fagyi és ugyanúgy izzik az élet, az elsősök teli torokból üvöltik a gólyatáborban megismert dalokat és mondókákat, amiket felsőbbéves gólyapecérjeik csak azért adtak át nekik, hogy legyen valami szépre (ha nem is kifinomultra) emlékezni, illetve hogy az „öregek” is egy pillanatra visszatérjenek az időben békát zabálni. Elmúlik ez is, nem kell félni, avagy tessék félni nyugodtan, csak minek. Akik már edzettebbek, ezt az időszakot igyekeznek végig másnaposan eltölteni, nincs idő a gyászra, jó lesz nekünk a JATE is, ha fáj a fej, nem fogod annyira érezni, amikor az egyetemi kötelezettségek kalapáccsal törik szilánkokra a koponyádat. Aki nem iszik, egy ideig ő is úgy fog kelni, mint aki a Honvéd téri betonsövényen gyakorolta volna egész este a gyorsan bólogatást: a nyár még tíz körömmel kapaszkodik belénk, és bizony igen éles karmai vannak a ribancnak. A szabadidő és a tanulás kötélhúzást játszik rajtunk, és úgy rángatják vézna testünket, mintha dubstepre táncolnánk. Ami undorító. Szépen lassan azonban áttérünk a robotra, ahogy életfunkcióink gépiesednek, és fokozatosan felvesszük az öntőformát, amibe a szükségszerűség présel. Zajlik az áttelelés, az életforma fennmarad.

2. Hetven fecske egyszerre megy délnek, mert a hidegtől mindannyian félnek.

Aztán jön a hűvös, és úgy fagyunk meg mi is vele, mint emberi lények. Úgy dermedünk bele a robotformába, mint Han Solo a grafittömbbe. Az előadótermet megannyi fagyott űrcsempész tölti be, kínkeserves arckifejezésünk örök időkre rögzül, kezünk úgy mered előre könyörgően, mintha merev vermünk menedékéből akarnánk lerántani az üszköt, a telet, a kötelességeket a világról, ledobni magunkról a terhet, bele se gondolván, hogy a teher talán önmagunk burka, a páncél, amibe belefagytunk, a grafittömb, amiből Han Soloként vicsorgunk kifelé. Fáj a hibernáció, most olvadni akarunk. Jöjj hát napsütés, elő a termosztátokat, dől az ocsmány forró poros levegő a hősugárzókból. És jön a latyak: cipőnk beázik, forró a kabát, levesszük, megfázunk, orrunk folyik, köhögünk, felépülünk, megint hideg van. A havat viszont elüldöztük, idén se lesz fehér karácsony (hacsak nem vagyunk skinheadek), de azonnal lezúdul az égi korpa, mihelyst ismét könyvek fölé kényszerülünk görnyedni. Csak azért is megmutatjuk neki! Bumm, nesze neked szilveszter, erre nem számítottál, mi? Odacsúsztattunk egy jó rotyogósat az élet orra alá, erre persze nyilván megbukunk az első újévi vizsgánkon. Sebaj, most gyorsan visszaváltunk robotra, lenyomjuk a vizsgákat, jövő félévben újrakezdünk emberileg, sokkal jobb lesz.

3. Francokat.

Nem megy ez így, forrong az ember, támad a káosz, nem lehet érző lénynek maradni rendezett környezetben, egyszerűen nem működik. Toporzékolunk magunkban, mint az óvodások, kifelé ebből csak annyi látszik, hogy a szokásosnál is több cigi járja meg a szánkat, mert a füst az ápol és eltakar. Kétségbeesetten kapaszkodunk mindenbe, ami egykor értéket jelentett, elkeseredetten és beteges lelkesedéssel ragadunk meg mindent, ami bármi értéket jelenthet most. Hol van az alagút vége? Mi jön azután? Honnan tudjuk, hogy jó irányba nézünk-e? Hogyan jutunk ki innen? Hova tartunk mi egyáltalán?

4. Átestem a ló túloldalára.

A portás áttekintett szemüvege fölött, hogy megbizonyosodjon róla: tényleg én beszélek hozzá.

- Neked súlyos gondjaid vannak, te gyerek. Itt ülök a világ egyik legunalmasabb állásával ötven évesen, mégis te panaszkodsz nekem.

- Egyszerűen nem tudok rájönni, hogyan uraljam a saját életem.

- Ennél többről van szó. Rossz szögből nézel mindent, csak a rosszat látod mindenben.

- Most az volt a lényeg, arra hegyeztem ki az egészet.

- Marhaság. Csak a gyengék akarják kizárólag a rossz oldalról nézni a saját életüket. Egyben kell vizsgálni a teljes képet, hát hogyan akarsz te rendet teremteni, ha csak a szobában levő tárgyak felét látod? Nem veszel észre valamit, megbotlasz, szétszórsz mindent, amit összeszedtél.

- Be vagyok zárva magamba, hogyan lássak bármit is?

- Mindened megvan a kijutáshoz. A kulcs a mosoly, a jelszó a szív. Csak te ezt tehernek érzed, mert cipelned kell magaddal és ész kell a használatukhoz. Te viszont hülye akarsz maradni, fecskeként akarsz élni egy varjaknak való világban. Tudod, mi a különbség a fecske és a varjú között?

- Micsoda?

- A fecske pörögni akar, bulizni, de mihelyst lehűl a levegő, eltakarodik. A varjú mogorvábbnak tűnik kívülről, mégis ő az, aki áttelel, mert őt nem izgatják az akadályok. Ő meg tud küzdeni velük.

- De akkor mit csináljak? Hogyan tartsak egyensúlyt a teendőim között? Hogyan tudjak egyszerre elégségesen foglalkozni a tanulással, a barátnőmmel, a barátaimmal, a hobbijaimmal, a bulizással, a kikapcsolódással? Hogy tudom mindezt elérni?

- Szedd össze magad, hülyegyerek. Úgy.

Fecskék hetvenen

2011-05-28T15:43:00.005+02:00

Most úgy általában a zene foglal le, számokat írogatok a Harsány lejtő nevű projektembe (link itt), ami perpillanat belőlem és a számítógépemből áll, de talán majd a jövő segít ezen. Addig is, ami elképzelésem van most ezzel kapcsolatban, megjegyzem, és mihelyst úgy érzem, igyekszem megvalósítani. Most egy rajzot csináltam, nevezzük "lemezborítónak". Inkább olyan ez, mint a mappa fedele, egy gyűjtőfogalom, mintsem albumborító, hiszen nem beszélhetünk semmilyen albumról. Mindenesetre itt a végeredmény:

Kultivátor

2011-05-28T15:35:00.002+02:00

Rég jártam erre, ezúttal rajzok is lesznek, ígérem :)

Ezt a darabot egy barátomnak raktam össze, aki mostanság vette át egy otthoni filmklub vezetését, és szerette volna az "imidzset" picit felturbózni, így én segítettem neki egy keveset.

Zenebutik: Naphatatlan

2011-04-07T14:39:00.001+02:00

Még mindig a Harsány lejtő van tálcán, közzéteszek még egy darabot belőle. Jó lenne ezeket egyszer igazi hangszerekkel is feljátszani, addig megmaradnak ilyen formában.

Naphatatlan by Harsány lejtő

Zenebutik: Hajókirándulás

2011-03-14T04:48:00.005+01:00

Már egy ideje a fejemben van egy projekt, ami lassacskán kezd napvilágot látni, szépen egyenként. Ez egy instrumentális elektro-rock csomag lenne, mely a Harsány lejtő nevet kapta (egy pesti buszon láttam ezt, mint végállomás... ha a 30Y-nak bejött, nekem miért ne?). Az első darabját tulajdonképpen már bemutattam a Moving Target részeként, de úgy döntöttem, hogy ez nem oda való. A Moving Target névvel elsősorban electronicát készítek, mindenféle zenei mondanivaló és érzelmi töltés nélkül, csak mert jól esik. A Harsány lejtő lesz az érzelmesebb oldal, és noha a megvalósítás nem fog különbözni a másik projekttől, ide kerülnek azok, amiknek "zenei" oldaluk is van. Tehát akkor újra itt a Hajókirándulás.

Hajókirándulás by Harsány lejtő

Zenebutik: Syringe Conductor

2011-03-14T04:46:00.003+01:00

Ennek az alapötlete még évekkel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a srácokkal még gimisek voltunk és volt időnk rendesen együtt zenélni. Akkor csak egy kis debil ötlet volt, és tudtam, hogy hangszeresen nemigen fogom hasznosítani, viszont attól függetlenül, hogy egyszerű, nem jelenti azt, hogy rossz, úgyhogy elő is kapartam, kiegészítettem, felpofoztam, és tessék.

Syringe Conductor by Moving Target

Zenebutik: Ordaining the Incidental

2011-03-14T04:44:00.001+01:00

Mérföldkőnek számít ez a darab számomra, mégpedig olyan téren, hogy itt kezdtem el próbálgatni az egyszerű samplék mellett a pluginok nyújtotta lehetőségeket is.

Ordaining the Incidental by Moving Target

Zenebutik: Sepia Ringtone

2011-03-14T04:40:00.002+01:00

Na, ő gonosz ám. Mikor ez elkészült, úgy voltam vele, hogy ezzel a lassan menetelő dallamra rápakolt pörgősebb dob témával még jól el fogok szórakozni a jövőben. Ez még mindig várat magára, mint kiderült, spontán összerakni egy ilyet nem nehéz, de szándékosan viszont már kurvára az. Meg hát inkább csinálom azt, amihez éppen kedvem van, nemde? Ettől függetlenül az egyik kedvencem.

Sepia Ringtone by Moving Target

Zenebutik: Teeth Grinding Experience

2011-03-14T04:38:00.002+01:00

Szegényke picit kilóg a sorból, ugyanis a teljes felvételt átvezettem egy torzító-kompressziós effekten, ennek következtében elég zajos hangzása lett, de kifejezetten ezt szerettem volna elérni vele.

Teeth Grinding Experience by Moving Target

Zenebutik: Formidable Projectile

2011-03-14T04:32:00.003+01:00

Időrendben a második darab következik. Ez akkor készült, mikor még nagyban működőképes netre illetve az ahhoz való hozzáférésemre vártam, hogy normálisan fel tudjak fegyverkezni hangfájlokkal a Fruity Loops-hoz. Addig is jót szórakoztam a már meglévő samplékkel.

Formidable Projectile by Moving Target

Zenebutik: Mr. Fixit Looks For a Job

2011-03-14T04:28:00.003+01:00

Ez volt a legelső próbálkozásom, abszolút ismerkedés a programmal (Fruity Loops Studio 9), szóval nem épp a kidolgozottság volt a cél, de számomra kedves kis darab marad, pont a kezdeti próbálgatások miatt.
Ja, azt mondtam, hogy alja technó szintre nem alacsonyodok le? Hát, úgy látszik, hazudtam. Kiindulásnak viszont tökéletes műfaj, primitív mivolta miatt.

Mr. Fixit Looks For a Job by Moving Target

Zenebutik: Bobby Loan

2011-03-14T04:21:00.004+01:00

Hellóka. Élek ám, csak le vagyok foglalva, egyetem, magánélet, Fallout New Vegas... szal értitek. Viszont, ha vissza is esett a termelékenység, még üzemelek. Például, írok zenét. Oké, csupán elektronikusat, de azért nem olyan alacsony a mérce, hogy szemétre való technót csináljak, az undorító.

No tessék, ez a mai darab, Bobby McFerrin "Opportunity" című száma ihlette, illetve onnan ragadtam is ki darabokat. Lehet csámcsogni rá.

Bobby Loan by Moving Target

A továbbiakban közölni fogom a többi szerzeményt is, időrendi sorrendben, szóval ez így az elejére egyfajta kedvcsináló.

Hogyan kell tönkretenni három félig megírt szellemi önéletrajzot

2011-01-23T03:09:00.001+01:00

1.
Nem szólhat ki a száj,
Pedig ordít, éget, tombol és fáj
Még odabenn minden, hát találj
Más menedéket, íme előttünk
Érik a termés, melybe benőttünk:
A kezdet, a vég, a közép, az egész
Hátadra áll, lépni is nehéz.
Csak a körbefordulás megy, kár,
Hogy ő nem irányít, csak vár.
Csak terpeszkedik és két szeme
Önnön tükörképeddel tele,
Önmagadat könnyezi most vissza.
Homlokod ázott, szád viszont tiszta,
Fertőzésmentes.
Mily könnyű elfelejteni, ki a tettes!

2.
Felejtsünk hát újra. Számít-e még?
Dőlj hátra, olyan lesz most, mint rég...
De a szennyes lepedő csak az emlék,
A folt pedig rajtad. Benned. Kellék.
Lám, üres most a színpad. Fények?
Nézőtér? Romokban. Mi hát a lényeg?
Senki se látta. Fedjük be ezt is,
Látni most szenvedés, átok, pestis.

3.
Hiszen visszanőnek a kihullott szálak is...
A ráncok a szemek körül csendben tovafutnak,
A száj is előveszi rozsdás feszítővasát,
És mosolyt görbít majd önmaga köré.
Épül az új arc is a régi helyére,
Szebb lesz és jobb és boldog, meglásd!
S egyedül én láthatom majd, mikor éjszaka aludni térek,
Mekkora fából vágnak hazugságot.
Hívj ide magadhoz! Ennyi tart egyben, mindahányszor
Összetörni vélek, ha kattan a kilincs.
Hívj ide magadhoz! Így készül az új,
S ugyanígy húzzák közénk a falat: ölelésben,
Hogy csak te lásd, neked hogy fáj,
És csak én lássam, nekem hogy fáj.

Felderítetlen meg-nem-álmodások

2011-01-20T22:38:00.000+01:00

A lényeg, hogy lassulj
Mindig ott a hangsúly,
Ez a vége, vagy mégse
Csak bújj be jól a résbe
Csak menj, de tényleg
Én a megmozdulhatatlanságból élek
A mérleg a másik oldal felé billen
Na innen én rohadtul elmegyek
A fejemből kiszökni nem is volt merész
Mer' ész kellett volna, hogy onnan már ne mozduljak el
Kell, hogy megállítva téged
Ez a méreg még lélegezve
Fél szemedre halántékot ejt
Selejt ez a sejt
Jobb, ha földet érsz
Ugye kérsz? Ugye kérsz még belőle?
Hát folyjon e lábsalak
Csak így ne lássanak
Engem, ahogy éppen felboldogítva szedem szét
A lét minden kis elemét
Hát szóljon a zenegép!

Levegista Dadavételek

2011-01-20T19:06:00.027+01:00

Ja, hát na. Nem frissítettem mostanság valami sűrűn (azaz egyáltalán nem), és most a vizsgaidőszak közepéből fuldokolva felemelkedém picit a felszínre, hogy levegőt vegyek.
"Dadaista" albumborítók vannak most terítéken.

Figyelem, a felhasznált képek nincsenek az én tulajdonomban, ennek ellenére genya mód történő használatuk csupán szórakoztatási okokból történik.

Csuklómozdulatok estére

2010-11-25T18:31:00.003+01:00

Szóval íme némi életjel-mutogatás. Múlt héten lett saját gépem, ami ezúttal JÓ is, úgyhogy elkezdhettem megint a Flash-ben rajzolással bíbelődni. Picit kijöttem a rutinból, szal egyelőre mindenféle kontextus nélkül bemelegítek, utána pedig egy-két korábbi rajzot megcsinálok szépre, csillogóra.

FELDÁTUMOLÁS!

2010-10-31T00:38:00.002+02:00

Kedves mindenki! Eddig csak maró megjegyzéseket tettem a telefonnal készített képek okozta vizuális torzulásokról, és hogy ezek mennyire kellemetlenek is tudnak lenni, és hogy majd jól beszkennelek mindent, és minden fasza lesz. Eddig mindez csupán ígéret volt.

Na de most! Most aztán...

Néhány bejegyzésnél kicseréltem a képet olyanra, ami tiszta és szép és csillog, és még talán le is szop, ha megleled a gombot. A következő bejegyzésekről lenne szó:

- Érzékenység
- Sej-t ettem!
- Mókusos, más szögből
- Booyah!
- Okostojás
- Szintén Okostojás
- A jövő elérkezett
- Horrorfilmek a B oldalról

Fogyasszátok egész seggel.

Nocicep-torok-gyulladás

2010-10-31T00:24:00.001+02:00

Azóta se engednek vissza az Élettani intézetbe.

Még egy professzor

2010-10-31T00:22:00.001+02:00

Az ő nevére nem emlékszem. A haja viszont nagyon odabaszott.

Bodosi Balázs

2010-10-31T00:21:00.001+02:00

Legjobb oktató/gyakvez EVÖR.

Dékány professzor úr

2010-10-31T00:17:00.002+02:00

Dr. Dékány Imre a kolloidikát tanította. Arc volt.

Extramötál

2010-10-31T00:15:00.002+02:00

Gyors skiccféleség tavalyról. Egyszer majd talán elkészül szép formában is, de hát hol vagyunk még attól, úgyhogy tessék.

Feri, a vagány

2010-10-31T00:14:00.001+02:00

Feri ma könyörtelen és radikális dolgot cselekszik.

Kackackac

2010-10-31T00:12:00.001+02:00

Kémiásoknak. Sajnálom.

Nincs többé fel

2010-10-17T01:03:00.001+02:00

Fémtörmelék
Mely a fejből kiszorult
Fél föld elég
Ha már egy soknak bizonyult

Nincs többé fel
Csak a réssé zárt fül mögül
Szökik majd el
A szó, mely bennünk megül

Újdonsült szárnyak
Verdesnek, de csak "át"
Felszínén a tárgynak
Mely képpé formálja magát

Nincs többé fel
Csak a szemhéjak alól
Tűnik majd el
Ez a végzés, innen már megy magadtól

Nincs többé fel
Csak a szemhéjak alól
Tűnik majd el
Ez a végzés, innen már megy magadtól
Lefelé.

Fénytörés

2010-10-08T15:55:00.002+02:00

A vekkeróra csörgésére ébredt. Sápadtan tapogatózva kapcsolta ki a fejét feszegető berregést, majd szeméből a száraz csipát kaparászva átvonult a fürdőszobába arcot mosni. A gardrób felé vezető útján egy nagy üvegfelületre bukkant, melynek túloldalán saját maga bámult vissza. „Furcsa, nem emlékszem, hogy itt tükör lett volna” – gondolta.
A tükörkép hirtelen megszólalt:

– Nézz magadra. Nyomorult vagy.
– Tessék?
– Nézz végig magadon. Szerencsétlen vagy és nyomorult. Semmirekellő.
– De hát…
– Nincs de. Persze, most azt hiszed, hogy megmosakodsz, felöltözöl, kicsíped magad, és akkor majd minden rendben lesz. De csak maszkírozol. Belül ugyanolyan elesett vagy bármikor, mint most. Attól még, hogy a csipát és a taknyot letörlöd az arcodról, ugyanúgy fortyog benned a genny. Olyan vagy, mint a csap, amiből trágyalé folyik. El lehet zárni, és akkor azt hiheti az ember, hogy minden normális, de a trágyalé bent reked. És a bűzt sem tudod elfojtani: a parfümöd elkeseredettséget üvölt rólad.
– Én ezt most nem értem… hogy…?
– Persze, hogy nem érted. Soha nem értettél semmit. Kis naivan belegyalogolsz a világba, hogy majd ha te mosolyogsz, akkor rád is visszamosolyognak, csak annyit felejtesz el, hogy ez csak akkor működik, ha ki is nyitod hozzá a szemed. Ehelyett te álszent módon, vakon vigyorogva vágsz neki a napodnak, és aztán meglepődsz, ha súlytalanságban zúg a füled mellett a szél, de még akkor is túl béna leszel, hogy kitekints, és lásd, hogy lefelé zuhansz.
– És ennek mi köze…
– Csupán annyi, hogy sehova sem nézel, se előre, se hátra, se magadba. Mosolyt erőltetsz a szádra, de nem veszed észre, hogy csak vicsorogsz. Nem veszed észre, hogy nem sikerül elérned semmit ezzel. Ez csak akkor megy, ha őszintén csinálod, de te nem tudsz őszintén szeretni embereket, mert te semmire nem vagy képes őszintén. Úgy rángatod saját magad, mint valami marionett-bábut, és szenvtelenül csavarodsz azokba az irányokba, amerre tekered önnön lényedet. Csak sajnos nem tudod, milyen színdarabot is akarsz játszani. Üres vagy, pont, mint a bábu közepe. A lelked helyén csupán gázmolekulák vonaglanak jobbra-balra, ahogy nekik tetszik.
– Senkinek sincs lelke.
– Hú, most aztán nagyon okos vagy. Nincs lélek, valóban. Fizikai formában nincs. De neked képletesen sincs, egész egyszerűen te nem ember vagy, hanem egy gép, egy rohadt android, akibe nagyszerű dolgokat építettek, csak éppen a driver nincs telepítve, ezért nem is tudod használni őket. Hiszen minden ember ugyanazokból az alkatrészekből áll, csak te még egy normális alapprogramot se kaptál, ezért vagy képtelen felismerni, hogy nem tudod használni saját magad. Rendszer nélkül bénázol, miközben a használaton kívüli chipjeid szépen elsorvadnak.
– Ez hülyeség.
– Nem mindenki olyan, mint te. De te ilyenkor vagy a legőszintébb: reggel, csapzottan, bambán bámulva, miközben taknyod-nyálad összefolyik. Ennyit érsz te.
– Ha a saját tükörképem mondja mindezt nekem, akkor végső soron én mondom ezt saját magamnak, szóval mégsem lehetek olyan üres. Viszont akkor meg azt hallucinálom, hogy önmagammal beszélek, ami szomorú.
– Szomorú, igen. De ne tekintsd ilyen egysíkúan a dolgot. Ez most nem annyira visszaverődés, inkább csak szimpla refrakció.
– Ezt nem értem.
– Persze, hogy nem érted.

Ekkor hirtelen egy érces, mogorva, bajuszos női hang rikoltott bele a hangosbeszélőbe:
– Kérem, hogy a 27-es számú klón AZONNAL jelentkezzen be a szobájába! Ismétlem: a 27-es számú klónt kéretik AZONNAL bejelentkezni a szobájába!

Egy darabig némán bámulta az üvegen túli önmagát, míg a tükörkép lassan elmosolyodott, majd szó nélkül hátralépett és távozott.

Lélekbe gázoló

2010-10-04T15:57:00.001+02:00

Hordtak már le? Nem? Ne hazudj, mindenki volt már lehordva az életében. Ez egész egyszerűen elkerülhetetlen. Legyen az illető akár az anyád, a nagynénéd, a buszsofőr, az ellenőr vagy a TO-s néni, mindannyian megszenvedtük már ezt a kellemetlen szituációt. Mégis, mi teszi kellemetlenné? A bűntudat? Nyilván rosszul érezzük magunkat picit, mert rájövünk, hogy a világ többi része úgy tekint ránk és az anarchikus viselkedésünkre, mint az aluljáróban a tömeg arra az egyetlen idős hölgyre, aki a mozgólépcső előtt toporogva elzárja az utat, de fel nem lép rá. Ezen azonban könnyű túltenni magunkat, mihelyst rájövünk, hogy a világban egyes egyedül nekünk van igazunk (hát nem?), de a kellemetlenség továbbra is ott motoszkál valahol a lelkünk sötét mélyén. Mi hát a probléma? Mint ahogy az erdőben eltévedt turista is úgy érzi egy idő után, hogy köröket fut, úgy érezzük mi is néha, hogy miközben végeláthatatlanul árad felénk a szemrehányás, újra és újra a fejünkhöz vágnak dolgokat. És ez azért van, mert ténylegesen is ez történik: a miket lehordó illető köröket fut a téma körül. És mi csak állunk tétlenül, mert nem értjük, hogy most ő hisz minket hülyének, vagy mi őt. Miért van hát ez az állandó körözés? A válasz rendkívül egyszerű: lehordani valakit nem kerül sok időbe. A vétek rövid, a következmény könnyen összefoglalható: történjék világméretű katasztrófa, négy-öt mondatban kész a szemrehányás. Viszont ez nem jelképezi az eset súlyosságát. Egyes emberek úgy vélik, hogy egy adott téma jelentősége egyenes arányban van a rá fordított szavak számával, ez pedig azt eredményezi, hogy ha elfogyott a szó, picit megvariáljuk, és újrakezdjük az egészet. És újra. És újra. A szomorú az egészben az, hogy épp ezzel érik el azt, hogy mi foggal-körömmel ellenállunk: minél többször ismételnek, annál inkább hisszük, hogy szellemileg sérültnek néznek minket, annál idegesebbek leszünk, és aztán eljutunk a „csakazértse” pontra, ami éppen az ellenkezője, amit el szerettek volna érni. Nem hiszed? Képzeld el, hogy csináltál valami bénaságot, és ez valakit nagyon megbántott, ezért lehord téged. El sem hiszi, hogy ezt tetted vele, nem szégyelled magad? Ez neki rettenetesen rosszul esik, pedig azt hitte, hogy benned számíthat. De nem, te mész, és hülyeséget csinálsz. Komolyan, most kellett ezt, így belegázolni mások lelkivilágába? Pedig mennyire szeretnek téged, mindenki szeret a környezetedben, de neeeem. Te akkor is mész, és eldobod az agyad, hihetetlen, hogy valaki ennyire meggondolatlan tud lenni. Teljesen feleslegesnek érzi az ember a beléd fektetett bizalmat, hallod. Még ilyet, így nem törődni azoknak az érzéseivel, akik számára fontos vagy, mert mindig csak a felelőtlen szórakozás, a hülyéskedés, folyton csak az kell neked, és most nézd meg, mit értél el mindezzel!
Figyeled, mi történik? Köröket futok. Frusztrál már?

Na ugye.

Helyzetimpró Sárival rovat 2.

2010-09-23T12:03:00.002+02:00

KENSAV: jó, növénytan lesz, de szerintem meg fognak elégedni ilyenekkel is, hogy gyökérsüveg meg osztódási zóna meg megnyúlási zóna meg felszívási zóna...
Nyuszifül: persze
KENSAV: nem kell nekik primer meg szekunder merisztéma, rizodermisz, periderma, szklerenchymasejtek, satöbbi
Nyuszifül: ne beszélj csúnyán
KENSAV: nem tehetek róla, anyu! Az iskolában hallottam!
KENSAV: Ott mindenki így beszél, nekem miért nem szabad?
Nyuszifül: ez a magyar oktatási rendszer... SZÖRNYŰ
Nyuszifül: mert azt mondtam!
KENSAV: de egyest fogok kapni, ha nem beszélek így
Nyuszifül: majd beszélek a tanároddal
KENSAV: okés
KENSAV: (most a tanár vagyok)
KENSAV: Jó napot kívánok, asszonyom, miben segíthetek?
Nyuszifül: 'nyád..
Nyuszifül: ne tanítsd a gyermeket csúnya beszédre
Nyuszifül: éééééérteeem?
KENSAV: Nézze, asszonyom, elhiszem, hogy ön most ki van akadva, de ez nem ok arra, hogy leállatiasodjunk. Nézze, iskolánkból kerülnek ki a legtisztább nyelvű diákok, mi személyesen öblítjük ki a szájukból a trágárságot hidrogén-peroxiddal. Milyen "csúnya beszéd"-re gondol?
Nyuszifül: "merisztéma, rizodermisz, periderma"???
Nyuszifül: ilyen idiótaságokkal tömni a gyermek fejét..
KENSAV: Na de kérem, asszonyom, ezek a növény részei. És tudtommal a fia már 21 éves.
Nyuszifül: jééézus... én még csak 18 vagyok!
KENSAV: hm, akkor lehet, hogy összekevertük a tanulókat a fizikai kémiai laborban. Tudja, fehér köpenyben mind annyira egyforma...
Nyuszifül: gyanítom ott a legtöbb ember ennyi idős... legalábbis 18 évnél idősebbek
Nyuszifül: bár nem hiszem hogy egy 17 évest szülhettem volna én de valószínűbb mint 21 évest
KENSAV: értem. Hány éves is a fia önnek, asszonyom?
Nyuszifül: agyilag?
KENSAV: nem, a biológiai korára lennék kíváncsi
Nyuszifül: ha tippelnem kéne.. ránézésre 21
KENSAV: ha tippelni kéne?
KENSAV: Ennyire nincs kapcsolata a fiával?
Nyuszifül: egyszer találkoztunk... vagy többször, de akkor nem nagyon figyeltem..
Nyuszifül: + amikor találkoztunk, be voltam baszva és tépve
KENSAV: asszonyom. Tudja ön, hogy hol van most a fia?
Nyuszifül: pontosan?
Nyuszifül: azt sem tudom hol lakik
KENSAV: És mégis, eddig hogyan nevelte őt?
Nyuszifül: pár napja nevelgetem.. msnen
KENSAV: értem. Asszonyom, megmondaná, hogy tett szert erre a "gyermekre"?
Nyuszifül: mondtam... alkohol+ fű
KENSAV: Értem. Igen, azt hiszem, így már teljesen megértem a problémát.
Nyuszifül: elmagyarázná?
KENSAV: Hogyne. Attól tartok viszont, hogy nem lesz kellemes
Nyuszifül: juj
KENSAV: Nos, asszonyom, ön nyilvánvalóan alulmaradna egy paradicsommal szemben egy kiscsoportos matematikaversenyen.
Nyuszifül: ezt hogy érti? kifejtené, kérem?
KENSAV: Hogyne. Ön ... hogy is fejezzem ki magam...
KENSAV: Attól tartok, faecalis encephalopatiában szenved
Nyuszifül: az nagyon rossz?
KENSAV: Meglehetősen súlyos betegség, igen.
Nyuszifül: jaj
Nyuszifül: ez... mit tehetek ellene?
KENSAV: Nos, nem igazán sokat. Ehhez meg kell értenie, hogy mivel állunk szemben
KENSAV: Ön nyilvánvalóan őrült, képzelt magának egy fiút, aki idősebb önnél, de a saját fiaként tekinti. És - ha jól értelmezem, alkohol és marijuána összekeverésével nyerte ezt a gyermeket.
KENSAV: Az őrültség okát személy szerint arra a feltételezésre vezetném vissza, hogy az ön koponyáját emberi ürülék tölti ki, és lényegében ez a faecalis encephalopatia.
KENSAV: De ne tessék aggódni, ilyen állapotban még évekig egészségesen elélhet egy emberi lény.
Nyuszifül: nézze... én csak azért jöttem, hogy megmondjam, ne tanítsa a fiamat csúnya beszédre....
Nyuszifül: nem értem, hogy kerültünk az én egészségi állapotomhoz
Nyuszifül: ami nyilvánvalóan kifogástalan
KENSAV: Az ön egészségügyi állapota lehetetleníti el önt, hogy adekvát módon értelmezze a hallott szöveget.
KENSAV: Amit emiatt káromkodásnak titulál, holott igazán egyszerű, latin kifejezésekről van szó.
Nyuszifül: latin?
KENSAV: Igen, nos, tudja az egy... vannak emberek, akik...
KENSAV: Ricky Martin. Ricky Martin latin.
Nyuszifül: hogy jön Ricky Martin a fiam egyetemi tanulmányaihoz?
KENSAV: Hát, tudja. Livin' la Vida Loca.
KENSAV: amiket ön csúnya szavaknak titulált, valójában csak Ricky Martin dalszövegek.
Nyuszifül: Ricky Martin dalszövegek?? úgy tudom (bár mint említettem eléggé illuminált állapotban voltam megismerkedésünk estéjén) a fiam gyógyszerésznek tanul
KENSAV: Na de kérem, Ricky Martin világhírű gyógyszerész! A '97-es nagylemeze a jelenleg is érvényben levő Magyar Gyógyszerkönyv
Nyuszifül: igazán?
Nyuszifül: ezzel nem voltam tisztában... '97-ben én... azt hiszem 5 éves voltam... halász juditot toltam..
KENSAV: ez megbocsátható
KENSAV: Bár persze, az állatorvosoknak szánt Szabványos Vényminták gyűjtemény a 2003-as Lenny Kravitz lemez
Nyuszifül: van még valami amiről tudnom kéne?
KENSAV: igen.
KENSAV: Én egész végig a fiad voltam
Nyuszifül: ohhh... a fiam egy egyetemi tanár... büszke vagyok..

Okostojás

2010-09-23T11:34:00.004+02:00

E! Migráció!

2010-09-23T11:32:00.002+02:00

A kórélettan elég patogén, muszáj volt kompenzálnom.

Horrorfilmek a B oldalról: A gyilkos katicabogarak támadása

2010-09-17T14:09:00.005+02:00

Ez még egy gimis ötletem volt, ami úgy született, hogy végső soron már mindenféle hülye élőlénnyel készült már borzasztóan ratyi horror-katasztrófafilm, úgyhogy miért ne lehetne pont katicabogarakkal is? Az akkori képsort újrarajzoltam, ez lett belőle. A teljes képhez hiányzik a második képsor, hamarosan annak is nekilátok.

Rajz, megrendelésre

2010-09-16T19:35:00.002+02:00

Sárinak, mert kérte.

Amúgy pedig hamarosan értelmet nyer a kép.

Diákigazolvány-tartó Customization

2010-09-16T10:40:00.002+02:00

Közelről már elég homályos képeket csinál a teló, de szerintem, teljes mértékben látható, aminek látszódnia kell.

Why so serious?

2010-09-15T17:47:00.002+02:00

Ki mondta, hogy a mikrobiológia gyakorlat unalmas? Így néz ki a kezem nagyjából negyed óra tevékenykedés után.

Okostojás

2010-09-15T13:20:00.003+02:00

Okostojás

2010-09-15T13:19:00.003+02:00

A jövő elérkezett

2010-09-15T13:17:00.002+02:00

Mert nem tudtok nélküle élni.

Booyah!

2010-09-15T13:10:00.004+02:00

Sej-t ettem!

2010-09-13T12:55:00.004+02:00

A mai témánk: az immunológia szellemromboló hatása. Elnézést kell kérjek, ezt csak kevesek fogják érteni.

Mókusos, más szögből

2010-09-13T12:52:00.002+02:00

Mikrohullámú, ráadásul!

2010-09-09T15:36:00.002+02:00

Nem tudom, miért színeztem ki.

Helyzetimpró Sárival Rovat

2010-08-16T22:02:00.008+02:00

Nyuszifül:

Jó napot Uram, miben segíthetek?

KENSAV:

öööm. Igen.

Nyuszifül:

És... mégis miben?

KENSAV:

Nem működik, tuggya. Ez a baj.

KENSAV:

Aszondom neki otthon, hogy "e! Műköggyémá!" 'szbeleteszem érti a spagettyit, 'sz nem működik. Érti?

KENSAV:

csak néz rám, hogy mivan

KENSAV:

Hát mivan??

Nyuszifül:

értem.. megmutatná a hibás árut, Uram?

KENSAV:

Persze, várjon, ide tettem valahova... na nebasszfel... ugye nem szökött ki?!

KENSAV:

Áh, jó, nem. Csak ideragadt a hátsó zsebemre, e!

Nyuszifül:

hű.. kiszökött?? és a zsebében van? elfér a zsebében?

KENSAV:

nem a zsebemben, hanem rajta

KENSAV:

beleültem valamibe, ez meg beleragadt. De attól még érvényes a garancica, nem?

Nyuszifül:

hát... ha megvan a blokk... de megmutatná az árut?

KENSAV:

hát hova néz? Itt a kezembe, e! Itt fickándozik ez a kis szemét!

Nyuszifül:

de hát uram! Ez egy mókus!

KENSAV:

Mikrohullámú, ráadásul!

Nyuszifül:

nem, ez csak egy mókus... ön beletette az ételt?

KENSAV:

Bele, persze! Osztán, érti, nem az a baj, hogy nem melegít, csak nem eléggé! És mikor kiadja, akkor az egész hülyén néz ki meg ilyen barna izé ragadt rá, ami büdös! És az íze sem az igazi valamiért.

Nyuszifül:

uram... ön látott már mikrohullámú sütőt? mármint.. ezen kívül?

KENSAV:

Persze! A kuzinomnak van egy, és az is pont ilyen, csak az működik. Eztet nem értem

KENSAV:

lehet, hogy az, hogy túl sokáig hagytam nyitva az ajtót, és kiszökött a sok mikrohullám, ez nem lehet?

Nyuszifül:

ön lát ezen az állaton ajtót?

KENSAV:

persze! Igazából nem is annyira ajtó, mint inkább dugasz, de hát a dugó az vele együtt jött. Nnnnnnnnyyyyya! Itt van! *kihúzza a mókus farkát az állat seggéből*

Nyuszifül:

aha.. nézze... ez csak egy mókus.. be is bizonyítomm... nézze itt van ez a fehér doboz.. látja? ez a mikrohullámú sütő.. mikrohullámok vannak benne.. a mókusban nincsenek mikrohullámok... aztán.. itt van ez a fehér zsinór... ezt kell bedugni a konektorba, hogy áramot kapjon.. e-nélkül nem működik... a mókusnak ilyenje sincs, ezáltal nem kap áramot... amiért ön azt hiheti, hogy az étel felmelegszik , az az állat testhője miatt van... a mikrohullámú sütőnek nincs testhője

KENSAV:

persze, hogy nincs testhője! Ezért mondom: nem működik! Beteszem itt hátul az ételt, kijön, de nem működik!

KENSAV:

Azt mondja, hogy ezt a fehér zsinórt kéne belédugni?

Nyuszifül:

de a mókusnak nincs fehér zsinórja

KENSAV:

és akkor lehet venni hozzá?

KENSAV:

Milyen kell az ilyenbe?

Nyuszifül:

attól tartok ez nem lehetséges...

Nyuszifül:

az állatkínzás lenne

KENSAV:

Nem megkínozni akarom magát, csak kérem, hogy segítsen! Azt se tudom, hol kéne bedugni a fehér zsinórt! Itt a dugónál megy be az étel, még ama oldalt van pár lyuk, de nem értek én ezekhe a műszakias dolgokhoz!

KENSAV:

rosszul van kalibrálva, én azt hiszem, mert mindig amikor bedugom az ételt, már sípol a túloldalt, hogy készen van. Így sípol, hogy HIEIEIEEEIEIEIEIEIEEEIEIEIIIEIIIIIEEE!!!!

Nyuszifül:

uram, ez nem műszaki dolog.. sokkal inkább biológiai

Nyuszifül:

úgy hívják, emésztés

KENSAV:

akkor ön szerint megemésztette a fehér zsinórt?

Nyuszifül:

amikor megvette a... mikrohullámú sütőjét, volt fehér zsinórja?

KENSAV:

a sógorom rakta össze, kérem, én nem értek az ilyenhez!

Nyuszifül:

a sógora? de ön vette a készüléket?

KENSAV:

persze! Itt vettem, alig egy hete! Ezért csodálkozom, hogy már elromlott

Nyuszifül:

egészen biztos hogy nem a szomszéd boltban? egy kisállat kereskedés mellet vagyunk.

KENSAV:

Nem, azokba nem megyek, mióta megvettem ott a két gyerekem, elég gond volt az nekünk így is.

Nyuszifül:

hagy találjam ki.. a két gyereke két vadászgörényt takar..

KENSAV:

dehogy is, hát hülyének néz engem?! Normális gyerekek, olyanok, mint mindenki más! Csak minden este a szájukba kell dugni egy fél farönköt, mert nagyon nő a foguk, de az orvos szerint ez normális.

Nyuszifül:

áá.. tehát hódok

KENSAV:

Honnan szalasztották magát? Csak egy hód van az égen! A másik, ami nappal van fent, az nem hód!

Nyuszifül:

öö.. inkább térjünk vissza a mikrohullámú sütő problémájára

KENSAV:

térjünk. Szóval, nem tudja, mi lehet a baja?

Nyuszifül:

pontosan tudom

Nyuszifül:

nincsenek benne mikrohullámok

Nyuszifül:

se áram

KENSAV:

de hogyan tudok akkor tenni bele?

Nyuszifül:

nézze... ha azt a micsodát -amit az ön által ajtónak hitt valamiből kihúz- bedugja a konektorba, az áram kérdés megoldva. ha beteszi a.. készüléket, egy ilyen fehér dobozba és ezt beindítja, a mikrohullámok is meglesznek.. de mint már említette, ez állítkínzás, nem ajánlom.

KENSAV:

De mondja már meg úgy, hogy én is értsem, hogy mi a baj ezzel a mikrohullámúval?!

Nyuszifül:

az hogy él

KENSAV:

Igen, éle van sok, de nem vágtam még meg magam rajta, ne ettől féljen már!

Nyuszifül:

úgyértem.. ez egy élőlény.. akárcsak maga

KENSAV:

Ne hülyéskedjen... azt mondja, ez nem egy mikrohullámú sütő?

Nyuszifül:

ezt próbálom elmagyarázni, kb. fél órája

KENSAV:

Basszameg... akkor lehet, hogy az iratmegsemmisítőt hoztam volna el?

Nyelvújítók

2010-08-14T12:17:00.001+02:00

A következő képen forradalmian új nézőpontot kapunk arról, mit jelenthetne az "írásban nem jelölt teljes hasonulás":

Mindennapi függönyköntös

2010-07-27T01:04:00.000+02:00

Minden elfolyt, csak a száraz göcsörtöt szívja a Nap

Boruljon ránk védőn az árnyék

Újszülöttünk még éhes, tejed után odakap

Rázd a csörgőt feje fölött, vegye el kedvét,

Mintha hánynék

Mindenütt homoktenger, végtelen sivatag

Csak egy tépett sátor délibáb

Exkluzív a hely, nem férsz bentebb, mocsoknak hív a tag

Cölöpkarjával ver tovább

Inkább

Tarts a Naptól el

A földön megrohadni kell

Húzd be rám a mindennapi eltakarást

Így lesz vászonból mosolypalást

Tessék, ezt mind neked hoztam

Csak egy kis kuplerájt okoztam

Zöld gennypatak csorog ki szememből

Leszúrták a vén kapitányt

Virágcsokrot a földre kihányt

A szív-gőzös dübörög még, hiszen ebből

Született vérén csüng ez a féreg

Szívd ki jobban, hisz ennyit érek

Hideg szél fújjon át a két lábam között

Míg a fej pihenni költözött

Ezért

Tarts a Naptól el

A földön megrohadni kell

Húzd be rám a mindennapi eltakarást

Tarts a Naptól messze

Így lesz most jó, ugye? Persze!

Húzd be rám a mindennapi eltakarást

Így lesz vászonból lélekpalást

Blogóterv

2010-07-02T20:54:00.004+02:00

Két haverom vezet egy blogot, melynek címe "a legjobb hely". Linkeltem nektek, bár ki tudja, hányan fogják ezt így érteni, hajdúnánásiak előnyben. Ezzel a bloggal lényegében Hajdúnánás és Hajdúdorog ifjúsági életét kívánják picit jobb, zökkenőmentesebb és előre mutatóbb kerékvágásba terelni, és most pályázatot írtak ki a blog / mozgalom logóját illetően.

Hülye lennék nem rámozdulni, nem-e?

Formátum tekintetében olyat szerettem volna, mint amilyen pl. a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak van: szöveg nélkül, csupán egy logó, egy jelkép, amivel könnyen azonosítható a mozgalom.

Hát lássuk, mivel sikerült előrukkolnom:

Picit úgy néz ki, mint az OCP logója a Robotzsaru filmekben, nem? Tény, hogy az osztott layoutot tőlük loptam. Amúgy pedig a nyolcszögletű forma egy stoptáblát lenne hivatott jelképezni, mely megállásra hívja fel a nézőt. És miért is kéne megállni? A kéz meg is magyarázza: mert ez a legjobb hely. Bár ez a kifejezés Hajdúnánásra az én számból nem őszinte, azért a mozgalom értékelendő, és némi kreatív kihívásnak soha nem tudtam ellenállni. Reméljük, bejutok vele. Ugye?

Dadaizmus, avagy képek hangokhoz

2010-06-27T21:21:00.017+02:00

Bevezetőnek beszéljünk valami finoman zavaróról.

Szóval van ez a Scooby Doo-s virsli. Megmondaná nekem valaki, hogy ez mire jó? Mármint, miért jó egy gyengus '60-as évekbeli rajzfilmről elnevezni virslit?

Csak nem kutyahús van benne?

Vagy jobb: ha lehúzod a héját, akkor kiderül, hogy ez nem is virsli, hanem az öreg Jenkins a farmról!

Na, most komolyan, beláthatóan jobban veszik a gyerekes családok az ilyet? Nem vagyok otthon a marketingben, de szerintem ez felesleges.

A virsli az virsli, 'szkész.

---

És akkor most beszéljünk másról, hiszen rég került már ide valami alkotás-jellegű. Balázs és Benyu barátommal "albumborítókat" terveztünk, a következő formula szerint:

- wikipédián random cikk címe lett a zenekar neve

- flickr-ön random válogatott képek közül választott kép lett a borító

- az album címe pedig random idézetekből kiragadott kifejezés.

Magyarán lehet ezt dadaista művészetnek is nevezni akár.

Alant láthatók azok, amiket Balázs és Benyu készített, mellé kommentelem, hogy milyen zenei műfajhoz tudnám őket elképzelni:

underground electronica, breakcore

progresszív rock a'la Porcupine Tree

alternatív rock, indie

ambient

alacsony költségvetésű lengyel pop

punk

ambient-akusztikus

brit rock

A végére pedig jöjjenek azok, amiket én készítettem:

new age eletronica

country / brit rock / soft rock

rockabily

akusztikus

Tényalatnyi pillállás

2010-06-18T09:57:00.002+02:00

No, hát pár közlendővel szeretnék a kedves látogatóhoz közeledni nyájasan (de nem nyálasan).

Az első, hogy alant látható "Ütközőpálya" nevezetű, sebtiben tákolt pályamunkámat a Párkocka.hu szerkesztősége érdemesnek találta a publikálásra, és a mai napon ki is került az oldalra. Nagyon köszönöm a lehetőséget: Marabu, Grafitember és Göndöcs munkái az évek során hozzájárultak ahhoz, hogy olyanná váljak, ami most vagyok. Hogy ez jó dolog-e vagy sem, majd az esküdtszék eldönti. Számomra mindenesetre óriási megtiszteltetés velük egy lapon lenni. Szóval tessék ott oldalt a linkek között (vagy itt) kattintani a Párkockára! Az én rajzom már úgyis láttátok, nézzétek meg a többi pályázót, illetve hogy a mesterek mit művelnek szabadidejükben.

Más: a blog most picit szünetel, mert perpill szopom a faszt a vizsgaidőszakkal. Megértésüket köszönjük. Majd a nyáron úgyis minden jó lesz, porosodik egynéhány rajz a fiókban, némi Flash-elés után majd szép lesz mind. Kivéve, amelyik nem.

Ütközőpálya

2010-05-26T18:25:00.003+02:00

Linkeim között lelhető a "Párkocka.hu", akik most képregény-rajzolási pályázatot indítottak, én meg miután kicseréltem az izgalmamban összefosott alsógatyámat, azonnal agyalni, majd végül rajzolni kezdtem. A pályázat témája a nemsokára induló foci vb lesz (ezt eleve tőlük tudtam meg, szal ki tudja, mennyire igaz), és eleinte marha sokat kellett agyalnom, mert a foci tőlem olyan messze áll, mint az oviban az ágyba pisilős gyerektől lényegében mindenki más (az is, aki szintén ágyba pisil, csak ő egyrészt nem mondja el, másrészt nem kapták még rajta). Végül aztán született egy koncepció, majd pár próbálkozás után a végleges vázlat. A fő figura nem jött ki elsőre, de a második változat nagyon megtetszett, a sebtiben körmölt arckifejezés meggyőzőnek bizonyult. Őszintén sajnálom, hogy most nem voltam Flash-közelben, mert a vázlatot legszívesebben azonnal véglegesnek neveztem volna el, a pózok és a mimika miatt legalábbis. Természetesen ezt kész fájdalom egy nagyobb és véglegesebb formába hozni, de a végeredménnyel meg vagyok elégedve (bár az innen is látszik, hogy a legelső képkockán elcsesztem picit a hüvelykujj állását, de ez legyen a legkevesebb).

Oké, eleget pofáztam, itt a képsor:

Selyemfiú!

2010-05-24T01:03:00.001+02:00

Kabát-vitorlán húzza messze a szélben
Pici lábad kapaszkodik eképpen
Ó, ne várj rám, majd utolérlek!

Papucsod térkapu, csillagot szór a sálad
És a tejutat sapkáddal szűrjük meg nálad
Jól vigyázz rám, csak erre kérlek!

Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Hogy milyen szép a pulóvered

S borral a kézben, a Balaton-parton dobolva
Ülünk mind, és egy kartondobozban
Lel ránk a hajnal, ha nem vigyázol
Ránk szakad az ég, és bőrig ázol!

Ó selyemfiú, nem hoztunk neked esernyőt
Elolvadsz a vízben, nem lesz belőled felnőtt
Ó selyemfiú, hadd mondjam el neked
Milyen szép, ó milyen szép - volt a pulóvered...

Instabil oldalfekvés

2010-05-19T00:53:00.013+02:00

Nos, az a helyzet, hogy valami nem hagy nyugodni.
Szóval, van itt ez a Google Analytics. El tud csomó érdekes és faszányos dolgot mondani azokról, akik meglátogatják ezt a kis agy-bazárt, amit blognak hívunk. Többek között az adott látogató nemét, korát és kedvenc szexuális pozícióját. Na jó, ennyire azért még nem halad előre a tudomány, de álmodozni csak szabad. De a szexuális pozíció nem volt véletlen, hölgyeim és uraim, és mindjárt kiderül, hogy miért. Mert bár ezt az Analytics nem képes csak úgy előszülni, azt minden további nélkül meghatározza, hogy az emberek hogyan vetődtek a blogra. Például, gugliztak valamire, és a kereső eredményei között voltam én is. Megesik, nem kell szégyellni, én se szégyellem. De nem csak ezt tudja kideríteni, hanem azt is, hogy milyen szavakra keresvén vetődött agymenésem hullámai által mosott kis tengerpartom közelébe.

Oké, ez kezd nyálas lenni. Lényegre térek:

Kéremszépen, valaki úgy vetődött erre a blogra, hogy a google-ban "szexturkálók"-ra keresett.

Igen, tudom, hogy egy korábbi bejegyzésemben foglalkoztam is a szexturkálókkal, és legnagyobb döbbenetemre második oldalon szereplek a találatok között. De ennél is nagyobb döbbenetem az, hogy valaki egészen határozott céllal, konkrétan olyan hely után keres, ahol használt szextárgyakat vásárolhat! Mármint, mennyire kell szellemileg lealacsonyodni ehhez? Hogy lehet élni már csak a gondolattal is, hogy olyan termékbe fektetjük bizalmunkat, ami tudja a fasz, hogy merre járt! (Ő talán épp tudja.)

Hogy mi? Aha, oké. Szal túl konzervatív vagyok. Okés, akkor képzeljük el, milyen lehet vásárolni egy ilyen helyen.

"Azta, micsoda szuperjó hüvelytágító! És csupán alig gennyes! Szívem, ezt megvesszük kilóra?"

Igen, én is így gondoltam.

De még az! Hanem hogy nézhet ez ki belülről? Mármint, olyan felépítésű, mint egy átlagos turkáló? Ketrecekbe halomba górálva a cucc, aztán neked könyékig be kell nyúlnod, hogy kiszedd, ami kell? Kellemes érzés lehet, mondhatom. Én személy szerint olyan formátumot tartanék ideálisnak, ami olyan, mint a kis plüssfigurás kézidaru. Fogsz egy joystickot (joystick = kéjléc, ééérted), ami irányít egy kart, ami megmarkolja (megmarkolja, ééérted), amit kinéztél, aztán kihúzod a halomból, és petyhüdten a karjaid közé zuhan (asszem lassan elég lesz a kétértelmű megjegyzésekből).

ééééééééérteeeed...

De várjámá.
Mi van, ha valaki konkrétan ezt élvezi? Mármint, hogy kifejezetten olyan cuccokkal tömi tele magát és partnerét, ami már ki tudja, hány emberen keresztülment?

Nincs jövője a Földnek.

A hazai jégkrémfront válságos helyzetéről

2010-05-12T12:31:00.005+02:00

Azt mondta még annak idején a Bikini a világ egyik legjuvenilisebb körítésű számában, hogy: "Nyaljuk a fagylaltot / A mézesmadzag rég elfogyott". Ezt most nem veszem rímnek.

Kéremszépen, a mézesmadzag továbbra is a fejünk fölött lóg, és csak arra vár, hogy valaki ráragadjon, mint egyfajta légypapírra. Nedves, ragacsos, szagot áraszt magából, de nem vesszük ésrze, csak amikor már túl késő, ugyanis álcázza magát. Picit más analógiával élve, a South Park Jonas Brothers-es részében volt hasonló téma említve, egészen pontosan arról van most itt szó, miszerint ha a perverziót ártatlan dolgokkal keverjük, hirtelen nem is lesz perverz. Ha azt vesszük, a jégkrém/fagyi erre tökéletes, végül is már eleve fogyasztásának módját tekintve rendelkezik bizonyos felhangokkal. Néhány ember viszont vagy egyáltalán nem veszi ezt észre, vagy pedig egész egyszerűen csak kőperverz. Mi más magyarázná ezt a jégkrémet?

Szóval, nézzük csak át az egészet. Tetején csokibevonatba ágyazva robbanócukorka, ami a szádba "robban", ha nyalogatod. És nem mellékesen úgy néz ki, mint egy fasz.

És vörös.

A mézesmadzag egy másik megnyilvánulási formája nem a szexuális utalásokban, hanem egyéb "bűnbe esésekben" rejlik. Ezt a jégkrémet például csupán egyetlen betű választja el, hogy nagyon-nagyon-nagyon rasszista legyen:

Nem mellesleg kurva finom

Ú, ettől a cigitől nagyon durván Flashelek!

2010-05-07T20:02:00.002+02:00

Szal hazajöttem a hétvégére, és végre - hónapok óta - lehetőségem nyílt némi rajzolgatásra. Az eredetijét már közöltem a blogon, egészen pontosan itt (nem tegnap volt), de úgy érzem, megér még egy bejegyzést az ürge.

Tudáséhes kenyérpirító

2010-05-03T21:49:00.002+02:00

benyu barátommal első komolyabb szöveg-jammelésünk eredménye ez a darab, íme:

Taníts lábakat szedni cipőszagú mezőn
Gondolod, sikerül, vagy talán megőrül
A vágy hogy lásson érzést dobhártyái körül
Csak önmagába torkoll a kékbe fordult tetőn

Utána meg taníts nézéseket formálót a hajón
Gondolod, sikerül, vagy talán elmerül
Bennünk a lég alatt is csobbantható folyó
Amitől együtt úszunk innen jó messze, az a jó

S mutass majd fejbe ajtót, hogy kitáruljon felém
S lámpám világítson meg rövidzárlatot
Ha rám vágnák: a vendég nem kívánhatott
Szebb házigazdákat, csapd az ajtót belém

És ha gondolsz majd gondolj elém,
Mert csak a szél száll mellém
Be ide ebbe a zűrbe

Mögöttem a fojtás hangja
Hangoskodik elfojtva, hagyja
Hátra magát megszűrve

De nembaj mert ez mind én vagyok,
Csak érezni nehéz, agyhalott
Itt minden és ki és ki az aki miatt
Nem találom meg magam a lepel alatt

Pedig
Ott húzódtam meg, ahol a karom
Akarom, hogy elmúljon, barom!
Csak sikolt a húsom elveszőn
"Lábat szedni cipő-mezőn!"

Te taníthattál volna, hogy megtanuljak -
De béna ujjak fognak - negyvenkettes
Számú, vászonszárú - hol vagy, kedves?
Már csak az kéne, hogy elvakuljak...

Cikáztam a kérdések közepében,
Hogy gondoltad, hogy sikerül
Tanítani végleg,

Elképesztő a sok tanú,
De kevés a sok látomás,
Akkor ez most nem kamu,
Vagy talán csak megőrültem?

Pesti mix 3.

2010-04-27T12:17:00.003+02:00

Na, meglelitek a hörcsögöt? Lehet mókusnak is nézni, nekem mindegy. Ez lényegében csak a pesti metró üléshuzata, de akárki akármit lát a mintákba, küldje el nekem, és majd felrakom.

Bónusznak pedig ereszció:

Pesti mix 2.

2010-04-15T10:12:00.005+02:00

Oké, lassú vagyok. És?

Szeretném felhívni az emberek figyelmét erre a jelenségre, amit enyhén tudat-módosult állapotban leltünk Gergő barátommal az Andrássy út körüli kis utcák labirintusában:

Valami nincs itt rendjén igazából. A szexboltokkal nincs bajom, bár még egyben sem voltam... de mégis valami nem frankó... á, megvan! Ez egy szex-turkáló! Azért őszinte lennék, ki az az ember, aki mindenféle bűntudat nélkül jár ide, ugyanis olyan szextárgyakat vásárolni, amik használtak - ezáltal ki tudja, milyen ember milyen testnyílásaiban jártak, illetve azokat milyen tisztán hagyták el - szóval ilyesmiket vásárolni azért valahol mélyen legbelül mégiscsak... helytelen.

De ha már itt tartunk:

Kíváncsi lennék, milyen alakú a kolbászuk. Szép napot.

Pesti mix 1.

2010-04-03T21:58:00.003+02:00

Készült Nórának szerdán, folyamatos fázás közben a Kosztolányi téren.

Szünet előttre

2010-03-29T19:20:00.002+02:00

Na, holnap kezdődik az én kis tavaszi szünetem, melynek első felét Pesten fogom eltölteni. Úgyhogy amíg én jól érzem magam, tessék, némi fárasztó dolog. Növénytanosok előnyben.

Izgalom

2010-03-23T19:01:00.002+01:00

Leggenyább képregény. Evör.

2010-03-19T13:21:00.003+01:00

Legalábbis perpillanat.

Nem mellékesen felfedezhető némi Napirajz-jelleg. Tény, hogy Merényi Dani grafikus (és nyelvi) világa rendkívül hatással van rám, bár nem kívánom az én faszságaimat összefüggésbe hozni az ő képregényeivel. Csak ha engedi. Addig is reklám: jobb oldalt meglelhető a Napirajz linkje, tessék kattintani! Nem viccelek. Ha nem kattintasz, megkeresem, hogy hol laksz, és kinyírom a kutyád.

Nincs jobb, mint egy péntek este. Öt.

2010-03-15T12:49:00.001+01:00

Miki.

Hörcsög.

2010-03-09T15:03:00.004+01:00

Valójában tengerimalac. Állítólag. Gyors firkálmány, készült Szabinának, kajálás közben.

A dohányzás ö...öööÖÖÖ?!

2010-02-28T20:35:00.003+01:00

...na, EZÉRT ne szívjatok Viceroy-t, gyerekek.

(Megyjegyezném: a fénykép készítése előtt, közben és után én egy ujjal se manipuláltam a kompozíciót, az egész olyan formában lett megörökítve, ahogy én láttam. Spooooooky!)

Tisztelt névtelen kommentelő!

2010-02-26T11:26:00.007+01:00

Nemrégiben készült, "Doppelgangbang" című bejegyzésemhez kaptam egy névtelen kommentet.
Így néz ki:

"Kedves Dávid! Ez az ember több tiszteletet érdemelne. Csak sajnálhatod, hogy nem ismerted, igen kedves, jószívű ember volt, a diákok nagyon szerették. Sose buktatott a vizsgákon, pedig könnyen kivághatott volna bárkit. Még 56 után se nyúltak hozzá, pedig benne volt nyakig. Ha ma élne, ma is ő lenne legjobb!"

Szeretnék néhány dolgot tisztázni itt helyben. Direkte itt, és nem a kommentek között, mert ez egy olyan probléma, amivel már máshol is találkoztam, és mind a mai napig értetlenül állok a dolog előtt.

Az a nagy helyzet, hogy én egy szóval nem becsméreltem sem Dr. Dirner tanár úr személyét, sem azt, amit elért, vagy amit csinált. Az Egyetemen elért pozíciójából feltételezem, hogy tiszteletreméltó személy volt, és egy percig se fordult meg a fejemben, hogy elítéljem. Nem hiszem, hogy egy ártatlan tréfa feltétlenül rosszindulatból kell eredjen, és egyáltalán nem értem meg azokat, akik ezt így gondolják. A legjobb barátomat is képes lennék kifigurázni, ha az adott helyzet megkívánja, és ezt meg is szoktam tenni - annyi különbséggel, hogy az említett legjobb barát a legsértőbbnek tűnő megjegyzést sem veszi inzultusnak, mivel ő tisztában van azzal, hogy nem rosszindulatból mondtam azt, amit.
Dr. Driner tanár úr nem tehet arról, hogy az arcberendezése emlékeztetett engem valamire, és azt közzé is tettem. Ez nem is kéne, hogy zavarjon akárkit. Ilyen alapon kaphatnék megjegyzéseket azért is, mert néhanapján karikatúrákat rajzolok az engem oktató tanárokról, és akkor már kaphatnék lehordást azért is, hogy egyáltalán így működik az agyam, aztán, hogy egyáltalán gondolkozom, majd, hogy egyáltalán létezem. Közéleti személyiségeket, politikusokat, tudósokat sokkal undokabb tréfáknak, gúnyoknak vetik alá, mint amit én követtem el, és mégis forog a Föld.

Akkor most ki forogjon jobban a sírjában? Einstein vagy Szalacsi?

Ez a blog azért jött létre, hogy helyül szolgáljon dolgoknak, amiket én alkottam, avagy dolgoknak, amiket megláttam, és eszembe jutott valami róluk - avagy bárminek, ami megfogalmazódik bennem. Az internet és az állítólagos szólásszabadság pedig biztosít engem afelől, hogy ezt meg is tehessem. Értelemszerűen ez biztosítja a kritika szabadságát is, és ez így van jól. Csak szeretném, ha az emberek tisztában lennének a szándékaimmal. És ezek a szándékok egyáltalán nem a rosszindulatban gyökereznek.

Azzal, hogy vállaltam mindenféle ferdítések nélkül az igazi nevem adni mindahhoz, amit ezen a blogon közlök, szándékomat voltam hajlandó kifejezni, hogy minden itt fellelhető vélemény és tréfa ártatlan, és nem emberellenes. Tisztelhetek valakit annak ellenére, hogy kifigurázom. Örültem volna, ha a Kedves Kommentelő is tisztelt volna engem annyira, hogy nevét adja a megjegyzéséhez.

Tex-tília

2010-02-25T09:47:00.009+01:00

Ha rajzfilmekről van szó (és már miért ne lenne), Tex Avery az egyik kedvenc rendezőm. A fickó olyan szinten zakkant rajzfilmeket csinált, hogy öröm nézni: gegek halmaza egymás után, egy adott, általában igen egyszerű történet köré rendezve. Lényegében az animáció aranykorának Seth McFarlane-je volt ő - annyi különbséggel, hogy ő tudott is rajzolni, és a gegjei koherensnek tekinthetők olyan értelemben, hogy valóban a történethez kapcsolódtak. (Ja, lábjegyzet: Seth McFarlane a Family Guy alkotója.)

Na most, a negyvenes években Avery rajzfilmjeiben fellelhető volt egy farkas. Egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbben ismerik. Sőt. Nem ismerni bűn. De tényleg.

róla lenne szó

A napokban nagyon rákattantam a karakterre, és úgy döntöttem, megpróbálkozom néhány rajzzal.

Művelődésképp pedig álljon itt a kedvencem, amiben szerepel:

(Ha jól hiszem, ebben a rajzfilmben ráadásul maga Tex adta Droopy hangját)

Meg vagyunk történve

2010-02-18T19:49:00.000+01:00

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy lemegy az égről a Nap
Itt kezdődik minden, és itt ér véget
Ha már itt vagy, evégett
Váljon alkohollá a nyugdíjalap

Terjeng a füst itt a folyóparton
Ha rákot kapnál, pardon
Ennyit ér a világban az élvezet
Begyújt a rakéta, az égbe szállunk
Üdvözlégy itt nálunk
Ez a hajó ma a csillagok közé vezet

Voltunk már jók és rosszak
Így szeretem, így szeretem
Otthon vagyunk Pesten, és otthon
Szegeden, Szegeden
Voltunk már jók és rosszak
Az út előttünk bármit hozhat
Fél magunkat elhagytuk rég
De itt vagyunk még

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Ez csak az én
Lábam a széken
Ahova leülnél most fejben
Felizzik a szén
Lángol a szélben
Valami fénytől elzárt helyen
Nem láthatod, nem hallhatod
Nem szól kintre a hangom
Végy be hát némi altatót
Én majd pipázok kint a gangon

Ülj le közénk, foglalj helyet
És beszélgetés helyett
Nézd, ahogy feljön az égre a Nap

Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újszülöttek ágyán él tovább a békesség
Fénybe lépsz, de a sötét visszatart
Csak az újraszültek ágyán él tovább a megbékélés

Doppelgangbang

2010-02-11T15:58:00.006+01:00

Ő itt Dr. Dirner Zoltán, 1903-tól 1988-ig élt, tanszékvezető egyetemi tanár volt a SZTE Gyógyszerészkarának Gyógyszertani Intézetén és Gyógyszerhatástani Intézetén 1927-1974 között.

És volt egy titka.

Ő volt Sam the Eagle a Muppet Show-ból.

Legalábbis Magyarországon.

Nincs jobb, mint egy péntek este. Négy.

2010-02-09T12:05:00.001+01:00

Gergő.

Nincs jobb, mint egy péntek este. Három.

2010-02-04T17:27:00.000+01:00

Jocó.

Nincs jobb, mint egy péntek este. Kettő.

2010-02-02T15:23:00.001+01:00

Benyu.

Nincs jobb, mint egy péntek este. Egy.

2010-02-01T15:36:00.003+01:00

Ez most sokrészes lesz.
Szóval, az történt, hogy most csütörtöktől kezdvén és mával bezárólag, itt volt pár otthoni barátom Szegeden, és ahogy azt kell, mulattunk. Ennek eredményeképp történt pár érdekes grafikai megnyilvánulás, én pedig mindezt bunkó módon közzé is teszem.
A Blues Café nevű helyen jó 12 söralátétet pusztítottunk el rajzokkal. A rajzok nagy része az én munkám, de fellelhető egy Balázstól és egy Gergőtől is, az átvezetők pedig Benyuék munkája volt. Íme az egész totálplánban:

A képminőség ugyan a tőlem (illetve a telefonomtól) már megszokhatott ratyi forma, de ha picit figyeltek majd a napokban, akkor elcsíphetitek a kompozíció részletes lebontását alegységekre. Az utolsó két rajz valami oknál fogva nem lett közelről megörökítve, fogalmam sincs, miért. Részeg voltam.

Hirtelen lelet

2010-01-26T14:27:00.003+01:00

Budapest, Akácfa utca. A hely, ahol a forma találkozik a funkcióval:

Ég a város, ég a ház is...

2010-01-08T12:37:00.006+01:00

...és a kuka. A kukát ki ne felejtsük. Az nagyon fontos.

S lőn csend, de csak egy időre

2009-12-18T13:24:00.003+01:00

Nem mintha eddig oly bőszen pakolgattam volna fel a bejegyzéseket, de most a megszokottnál is ritkább lesz a folyam, minthogy kiveszek némi téli szünetet. Nem is beszélve a vizsgaidőszakról. Ami azt jelenti, hogy februárig minimálisra apad a hírfolyam, bár számítható időnkénti megnyilvánulás részemről. Azonban a jövő biztató: van jó pár megvalósításra váró ötletem, egy-két iromány, jövő félévben valószínűleg az új tanárokról is firkálni fogok pár skiccet, aztán természetesen az idióta vagy céltalan rajzok sem maradhatnak el, illetve tervben van egy kis projekt, ami Isten háta mögött dalok közreműködését vonja majd magával. Szóval akiket eddig is érdekelt, hogy miket marhulok itt össze, azoknak érdemes lesz a jövőben is bekukkantani. Addig is mindenkinek kellemes ünnepeket (figyelitek, milyen multikulturálisan korrekt kifejezés ez?), februárig még valszeg látjuk egymást.
Dzsingöbelz.

Kémiapéntek (ismét)

2009-12-04T10:52:00.004+01:00

Nos, elérkeztünk a félév utolsó tevékeny szerves kémiai gyakorlatához, ez valahogy mindannyiunkra kihatott: a tábla nem maradhatott hülye rajzoktól mentes. Íme az én munkáim:

A következő kép csak kémiásoknak, sajnálom.

Látogató a füzetlapról

2009-12-03T11:04:00.003+01:00

Valszeg ez az utolsó lazulós dolog, amit megengedhetek magamnak így vizsgaszezon előtt. (Nem a füvezésre gondolok :D)

Ejha.

2009-11-26T15:28:00.002+01:00

Jauzsi gazda és a repülő sombrero

2009-11-20T14:41:00.002+01:00

1.
Markotabödöge, 18 °C, szemerkélő holdvilág. A haj tartós marad, az idő pedig hajnali öt óra negyvenhét perc. A Nap kábán órájára sandított, és ekkor vette észre, hogy késésben van – sietve felpattant az égre. A kakas már türelmetlenül várta ezt a pillanatot: azonnal rázendített. Ezt meghallva a vekkeróra is vad csörömpölésbe kezdett, amit a bádogedények zuhanása és egyéb tárgyak ripityára törése követett. Elkezdődött a nap.
Jauzsi gazda egy tompa ütésre ébredt, ahogy a gyomirtós polc a fejére zuhant. Nagy ásítások közepette kikecmergett az ágyból, és míg a csipát törölgette a szeméből, lassan beledőlt a ruhásszekrénybe. Kivette szokásos napi öltözékét: egy szakadt nadrágot, egy kockás inget, egy vászonkardigánt, egy baszk sapkát és egy permetezőgépet. Odakint magához vette a reggeli teendőkhöz szükséges eszközöket: ásót, kapát és nagyharangot. A fáradtságtól még mindig kissé öntudatlanul bevonszolta magát a pajtába, és megpermetezte Bimbau-t, a tehenét, aki hálásan nézett távolodó gazdája után: ugyanis valami különös oknál fogva mentális függőség alakult ki nála a gyomirtó iránt, valamint ez jót tett a füléből növő parlagfű helyzetét illetően is – tudniillik allergiás volt rá. Ez azonban Jauzsi gazdát már nem izgatta, határozott léptekkel tartott a mező felé, egy furcsa megérzést követve. Paraszti ösztönei sikolyokat és jajveszékeléseket észleltek, ahogy megannyi búzakalász hajlik meg és törik ketté kolosszális erők alatt. Megszaporázta lépteit. Odaérvén ő is egynek érezte magát a növényzettel, ugyanis földbe gyökerezett a lába. A búzatáblán igazi mészárlás történt. Egy 20×20 méteres négyzetnyi területen le volt taposva az összes kalász.
– Istenuccse...! fődönkíjülijek! – rebegte Jauzsi gazda. – Gabonanézzetet sinátak a mezőmre!
– Dehogyis, tata, ezek csak mi voltunk – mondták a Vicces Gabonakör-készítők.
– Ném maguk vótak, tom én! Mauk gabonakőröke’sszottak sináni, emme gabonanézzet!
– Csak hecceltünk, tata, higgye már el!
Jauzsi gazda azonban nem törődött velük. Tudta, érezte, hogy ezt nem a Vicces Gabonakör-készítők csinálták. Csak azt akarták beadni neki, mert irigyek az idegenekre, amiért ők tudnak négyzetet készíteni. De végeredményben ez mit sem számít. Ott volt a mezeje közepén egy földön kívüli intelligenciára utaló nyom. Az ő földjén! Muszáj volt megnéznie.
Félresöpörve a Vicces Gabonakör-készítőket, előrecsörtetett. Minél közelebb ért az objektumhoz, annál kevésbé érezte jól magát. Avagy annál jobban. Nem tudta eldönteni. Hirtelen sárga, zöld, lila, kék és magenta színű alakokat vett észre maga előtt vonaglani, táncolni, fejhangon énekelni. Gondolta, megnyomja a magenta színű figurát, hogy megkérdezze, meddig vemhes egy teve, de amikor hozzáért, az feljajdult, és hirtelen két óriásira duzzadt vörös szem meredt rá.
Hippik. Tanyát vertek a gabonanégyzet szélén, és majálist tartanak. Kezükben megannyi spangli parázslott... szóval ettől kábult úgy el! Aztán mást is észrevett. Egy altatólövedék meredt ki a vállából. Meg még néhány a teste hátulsó feléből. Furcsa, hogy ezt még nem vette észre az előbb. A béke-hadtest kezdett elfolyósodni előtte, majd hirtelen megjelent Shaquille O’Niel, aki halkan olyasmit motyogott, hogy egyszer megverte Mike Tysont. Aztán egy tompa puffanás, majd sötét.

2.
– Különben is, ki mán az a Sekil Onil? – motyogta magában Jauzsi gazda. Aztán hirtelen eljutott az agyáig, hogy ébren van, és rögtön felült… volna, de azonnal beverte a fejét a plafonba, ami meglehetősen közelebb volt az orrához, mint amit megszokott.
Óvatosan ismét felemelte a fejét, majd körülnézett. Összetolt asztalokon feküdt egy apró, íves plafonú helyiségben. A szobát nyilvánvalóan nem egy feng-shui lakberendező készíttette, berendezéseket tekintve meglehetősen profán felállás uralkodott: a távolabbi szélen egyetlen asztal állt csupán, rajta szikék egész sora és egy beazonosíthatatlan szerkezet. És minden zöld volt. Minden, de minden csupa-csupa zöld. Jauzsi gazda már-már a feltápászkodás jelen esetben kínosnak ígérkező procedúrájával kezdett foglalkozni, ám hirtelen szisszenve feltárult egy ajtó, és apró, félembernyi magasságú zöld idegenek csoszogtak be a terembe.
– Még több ződ – morogta Jauzsi gazda.
– Áh, látom, felébredt az alany! – cincogta az egyik idegen.
– Tik meg kik vattok?
– Mi, nos, „fődönkíjülijek” vagyunk, ahogy te mondanád. Mi csináltuk a gabonanégyzetet, hogy odavonzzunk téged... ehem... „begyűjtés” céljából. Eleinte nem tűnt túl rózsásnak a helyzet, a hippikre nem számítottunk, de biztonság kedvéért odaküldtük Shaq-et is, hogy megvédjen tőlük szükség esetén.
– Az a Shaq az mi az?
– Hát Shaq. Shaquille O’Niel.
– Ki a szottyos úritten az a Sekil Onil?
– Végig ezt hajtogattad, amíg kísérleteztünk rajtad.
– Mésse tom még mindig, ho’ ki a’... vájjámá. Mien kísérletek?
– Ó, csak egyszerű rutinműveletek. Agystimulálás, biomechanikus impregnáció, anális beültetés…
– A... ná... mi?!
– Anális beültetés – nyekeregte szótagolva az idegen. – Tudod, feldugunk egy húszméteres antennát a seggedbe, meg ilyenek.
– Ja, éétem, éétem... – hümmögött Jauzsi, majd hirtelen csend lett. Tücsökciripelés hangját fújta be messziről a légkondicionáló.
Aztán leesett a tantusz.
– HOGY MIIIIIIIIIIII?!?! – üvöltött fel Jauzsi gazda. – Na neeeeeeeeeem! Oda nem túkál egyiktek se! Oda még az urológusomaccse engedem be! Nem hagyom, ho’ megveszélyeztessétek az a... aná... anális süzességemet!
– Hm, ezt figyelitek? Kezd idegen kifejezéseket használni! Úgy tűnik, a kreativitás-chip nagyszerűen működik!
– Mi?... Milyen chip? Krea... mi?
– Kreativitás-chip. Ezt építettük beléd most. De azért persze még lenne mit állítani rajta.
– Mivan???
– No jó, elég volt a csevelyből, lennél szíves visszaaludni, hogy folytathassuk a kísérleteket? Mi is a következő? Add csak ide azt a papírt... köszi. Na szóval. Ja, igen! Kombinálni a parasztot a tehenével! Hozzátok a szikéket!
– Mi... mi... mimbinálni? Bimbauval engemetet? Mé má?
– Csak úgy, kísérleti célból. Szeretünk az életformák kombinálásával szórakozni. Nem ez az első látogatásunk már. Előző kísérletünk, a parlagfű, úgy látjuk, igen kellemesen befészkelődött a tehened fülébe.
– AHHA! Szal ti vótatok, akik szegény Bimbauba tömtétek a parlaffüvet! Szerensétlen állat allergijás rá! Ti kis nyomik! Énrajtam nem fottok kísérletenni! Me’k vissza kapáni.
– Nem fogsz tudni.
– Má mé ne tunnék?
– Majd meglátod.
Jauzsi gazda gúnyosan felnevetett, majd gúnyosan beverte a fejét a plafonba. Áttuszkolta magát az ajtón, keresztülkúszott a vezérlőtermen, de mikor az ablakhoz ért, azonnal megtorpant. A végtelen Univerzum barátságosan integetett neki az ablak túloldaláról.
– Hé! Mi a fene ez?
– Kint vagyunk a világűrben, Jauzsi. Nincs menekvés.
– De mé?! És honnan tod a nevem?
– Ó, már voltál itt párszor. Csak nem emlékszel. És már próbáltál megszökni egyszer-kétszer, úgyhogy tettünk néhány biztonsági lépést.
– Mi? De... de... hó vaok?
– Az űrben...
– De EZ micsa?! – hadonászott végig a vezérlőben.
– Ja, ez a mi űrhajónk.
– Ien repüjő sészeajj?
Általános röhögés harsogott keresztül a járművön.
– Repülő csészealj? Ne legyél már nevetséges! Ki találna ki ilyen hülyeséget?
– Ez egy repülő sombrero, gringo! Ollé! – kiabált be egy másik idegen, majd hirtelen elkezdett salsázni.
– Nos? – kérdezte az előbbi, miközben társai lézerpisztolyokat lóbálva közeledtek Jauzsi gazda felé – mit szólnál, ha most szépen visszafeküdnél a műtőasztalra, mielőtt úgy döntenénk, hogy az élettelen testeddel kísérletezünk?
A kreativitás-chip hirtelen rákapcsolt Jauzsi gazda fejében. Mentő ötlete támadt.
– Ööö...
– Nos?
– Ööö...
– Vagy segítsünk egy kicsit? – kérdezte az idegen, majd kibiztosította a karabélyt.
– Ööö, elűbb kimehetek a slózira? Feszül a hólyag.
– Rendben – sóhajtott fel amaz. – Ott a budi a mentőkabinok mellett. Lefordulsz balra, és mész egyenesen.
Jauzsi gazda meg is találta a mellékhelyiséget, de nem ez kellett neki. A lehető legkevesebb feltűnést keltve (azaz csak a fél hajó figyelt fel a zajongásra) benyomult egy ötszemélyes mentőkabinba, és gyorsan kilőtte. Miközben a súlytalanság beállt, kinézett az apró ablakocskán, és meglátta a hajót. Valóban sombrero alakú volt. Valaki kívülről ráfestette, hogy „Ollé!”
A kreativitás-chip őrült módon dolgozott, hirtelen rájött a Föld koordinátáira, és pár perc múlva a mezőn landolt a pirula alakú kabin.
Odafönt a repülő sombreroban egyre türelmetlenebbek lettek. Aztán benyitottak a WC-be.
– Don Estefan, ez nincs itt!
– Mit cincogsz, José Armando?
– Meglépett!
– De hogyan?
– Hé, fiúk! Hiányzik egy mentőpirula!
– Melyik?
– A huszonötös!
– Francba! Mindig azzal lép meg! Miért dőlünk be mindig ennek a hülye trükknek?!
– Emlékszel, egyszer ittunk az agyából.
– Igen, és?
– Na, épp azért.
– Mi? Ezt most nem értem, Don Estefan.
– Mi is olyan hülyék lettünk, mint ő.
– Ó, a francba!

3.
Jauzsi gazda nagyon fáradtnak érezte magát, pedig átaludta a fél napot. Nem igazán emlékezett arra, hogy mi történt az elmúlt huszonnégy órában, de valami olyasmit álmodott, hogy kitépte a parlagfüvet Bimbau füléből, és hogy megverte Mike Tysont.
– Jauzsi! Felkeltél? – hallatszott a konyhából.
– Fel, fel! – kiáltotta elcsukló hangon Jauzsi gazda.
– Kész a reggeli! – mondta a hang a konyhából.
Jauzsi gazda felkelt, és áttántorgott a konyhába, ahol már várták.
– Hát te aztán jó sokáig aludtál!
- Ja, ne is mondd, Shaq… akkora egy hüeséget ámottam…

Legújabb fejlemények reményfrontról

2009-11-17T18:35:00.003+01:00

Minthogy akaratlanul is el szoktam haladni naponta kedvenc "fórarlt bór"-t áruló helyünk előtt, immáron egyre tisztábban látom a progressziót. Lassan elérjük azt a pontot, hogy nem lesz több értelme képeket közölnöm a helyzetről. Ami rossz végső soron, ugyanis manapság ez a téma felemészti a bejegyzéseim javát.

Papi

2009-11-12T16:03:00.000+01:00

Morcos, mint mindig.

Egyre több remény van!

2009-11-10T10:38:00.003+01:00

A kettővel ez előtti bejegyzésben élő példát mutattam arra, hogy igenis élhető az élet csupán az egyik agyfélteke birtoklása esetén is. A "fórarlt bór"-ra gondolok. Na jó, lehet, hogy túl kritikus vagyok ezzel szemben, végül is, az, hogy valaki nem tud helyesen írni, még nem jelenti azt, hogy azonnal temetnem kéne a szürkeállományát. Vagy mégis?

Nos, nem mindenki olyan, mint én, és úgy tűnik, valaki volt olyan segítőkész, és szólt a nyelvtani hibát illetően. Íme a 2.0 verzió:

...

De legalább próbálkozik.

Koncentrálj!

2009-11-09T11:48:00.002+01:00

Van remény!

2009-11-04T17:08:00.005+01:00

Úgy látszik, ha az ember legmagasabb végzettsége az óvoda középső csoportja, még mindig nyithat kocsmát.

Yo! Megint.

2009-11-01T13:18:00.004+01:00

Mert a kolloidika is totál gangsta, vágod?

Ren

2009-10-28T20:34:00.003+01:00

Nos, egy Ren-rajz következik (megint). Ez most teljesen saját póz, a színezésbe is kezdek belejönni... de kár, hogy holnap megyek vissza Szegedre! Na jó, nem is kár.

Yo!

2009-10-23T16:59:00.000+02:00

...mert a biológia totál gangsta.

Színesben

2009-10-22T21:16:00.001+02:00

Most ilyen színesek is lesznek, azt hiszem. Ebbe is bele kéne jönni valahogy.

Szöszi szünet

2009-10-21T10:03:00.002+02:00

No, hát mindjárt őszi szünet, lesz sok rajz digitalizálva, minden jó lesz.

Ehem.

2009-10-14T15:40:00.002+02:00

Na szóval. Lesz ez még jobb is.

Ti megvennétek egy pólót, amin ez van?

2009-10-08T17:17:00.002+02:00

Kész Tragédia! - A Monológ család

2009-10-05T13:52:00.001+02:00

(egyszerűen, de kellemesen berendezett étkező, egy asztal három személyre megterítve, férj és feleség esznek.)

FÉRJ - Pompás a vacsora, szívem. Nagyon ízlik ez a… ööö… ez a valami… ami itt van… előttem. Érted te! Viszont egyvalamit hiányolok picit belőle. Elkérhetném tőled a sót? Én nem érem el.

FELESÉG - Hogyne. Persze, a sót. Hiszen mit ér az étel só nélkül? Ízetlen maszlag, petyhüdt paca lenne csupán, mit szájába nem venne az ember. Miért is venné? Az Isten nem azért adott ízlelőbimbókat a nyelvünkre, hogy azok receptoraihoz csupán a nagy büdös ízetlenség jelentéktelen, de ugyanakkor nagyon is jól rendezett molekulái tapadjanak! Mi történne a kozmosszal, ha mindenkinek sótlan ételt kellene ennie? Párhuzamos univerzumok esnének össze szempillantás alatt, mindezt azért, mert táplálékunkban nincs jelen kellő mennyiségű nátrium-klorid…

FÉRJ - Szívem, a só…

FELESÉG - Igen, épp arról beszélek. Mert mi is történne akkor, ha néhány dimenzió önmagába roskadna, amiért mi mellőztük ezt az egyszerű vegyületet a táplálkozásunkból? Vagy esetleg olyan helyek jönnének létre, ahol lehet nullával osztani? Netán miniatűr fekete lyukak lepnék el a felszínt, megzavarva a Föld gravitációs mezejét, mely eredményeképp az anyag szétesne, és mi végképp eltűnnénk a semmiben?… Ó, épp most jön fiunk! Üdvözlégy, méhem terméke, te drága semmirekellő kis mamlasz, te hasznavehetetlen mitugrász köcsög, te fatty, te szenny, te idegesítő kis pondró!

GYEREK - Szia, anya, én is szeretlek. Mert hiszen mit érne a világ szeretet nélkül? A párhuzamos dimenziós elméletedet gondolom, már mondtad. Szerintem az is lehetségessé válna, hogy midőn elvész a szeretet a földön, az entrópia kiteljesedne, és mindenki belezuhanna az univerzum egy pontjára, ahol nem érvényes egyetlen általunk ismert fizikai törvény sem, kivéve a Boltzmann-eloszlást. Ó, látom, készítettél vacsorát. Remélem, nem az az ízetlen antianyaghoz hasonlatos kotyvalék, mint ami a múltkor volt.

FELESÉG - Ne merészeld keresetlen szavaiddal becsmérelni két kezem munkáját! Inkább zárd össze ajkad kapuit, és lapátolj be magadba ebből a magas tápértékű finomságból! Ettől nősz nagyra, ebben van a vitamin, vitaminok nélkül pedig felmondaná a szolgáltatást az immunrendszered, megtámadna millió vírus és baktérium, háznyi nagyra puffadnál, genny szivárogna a bőrödön duzzadó cipőnyi, vörösen lüktető daganatokból, elvesztenéd eszméletedet és eszedet is, képtelen lennél aztán tovább táplálkozni, amitől ismételten csak kevesebb vitamin lesz benned, amitől még nagyobbra puffad tested váladékot okádó, tűzforró húskupaca, hogy végül kidurranj, mint egy ócska léggömb, amibe még a héliumot is sajnálták, pedig csak két proton és elektron az egész, nem kéne, hogy drága legyen, és látod, akkor nem kéne nekem ilyen kioktató hangnemben intéznem hozzád szavaimat olyan hosszú mondatokban, amikre már a Word is azt mondja, hogy „ez talán nem is egy mondat”. Pedig mi más lenne, ha nem mondat? Hiszen szavak jönnek a számból, a szavakat mondatokba rendezem, mindent teljesen a Heisenberg-féle határozatlansági reláció tudatában végzek.

GYEREK - Szóval megint a múltkori szart főzted. Nos, hadd pontosítsak előbbi fogalmazványodon. Hiszen, ha megbetegednék, nem puffadnék fel, legalábbis semmiképpen nem háznyi méretűre, mert ha ez történne, akkor ahhoz, hogy, mint te mondtad, nagyra nőjek, éppen hogy egy falatot sem ennék többet ebből a szennyvíznél is mocskosabb és rondább ízű förtelemből, amit te nagy bátran még képes vagy finomságnak nevezni, mikor egy fia ízlelőbimbód se működik, és naná, hogy megint sótlan, le merném fogadni, hogy megint nem tettél bele sót. Azt se tudod, mi az a só, itt beszélsz, hogy összeomlik a világegyetem, közben, ha ahhoz viszonyítanánk ezen elméletedet, hogy te magad mennyi sót teszel az ételekbe, már rég kvarkoknál is kisebb részekre szakadtunk volna. Arról nem is beszélve, hogy, ha eleget tennék iménti kérésednek, miszerint csukjam be a számat, nem igazán lennék képes enni, bár lehet, hogy ez lenne a szerencsésebb helyzet.

FELESÉG - Szóval panaszkodsz a tányérra kerülők miatt, de közben mégis étkezésre nyitnád azt az ocsmányságokat dobáló szádat! Kérdem én: miféle konzisztenciát birtokolnak egymáshoz viszonyítva szavaid ezek után? Mennyire lehet megbízni immáron hitelét vesztett, önmagát kioltó megjegyzéseket árasztó ajkaidnak? Amennyi energiát pazarolsz az összefüggéstelen fecsegésbe, annyival már régen megoldhattad volna a Schrödinger-egyenletet számológép nélkül! De hallga csak! Hiszen édesapád mondott valamit még az imént, s már-már bizonyára abban kételkedik, hogy mi pedig oda sem figyelünk rá, holott az ő igényei legalább olyan fontosak ebben a lakásban, mint a mieink! Mit is kívántál tehát mondani az előbb, drágám?

FÉRJ - Hagyd a francba, már megettem. (feláll, el)

Érzékenység

2009-10-03T10:36:00.004+02:00

Aki ismer, tudja, hogy apai ágról öröklött notórius szőrszálhasogató vagyok. A legapróbb dologba bele tudok kötni (kivéve persze, ha én is elcseszem), és sokak számára apróságnak tűnő dolgok miatt kaparom kockásra az arcom. Íme, itt egy példa.

Vegyük a következő szavakat:
Síma, erőss, fínom, pósta, stb.
Mi ezekben a közös? (Azon kívül, hogy szándékosan hibás kiejtés szerint írtam le őket.)

Allergiás vagyok rájuk. Valahányszor hallok egy ilyet, így érzem magam:

Én kérek elnézést

2009-10-02T18:30:00.000+02:00

Ezt csak erős idegzetűeknek.

Ren

2009-10-01T15:28:00.002+02:00

Ezt még nyár közepe táján vetettem papírra, Jim Smith, a rajzfilmesek félistenének egyik firkálmányára alapozva. Legutóbbi otthonlétem alatt digitalizáltam a rajzot, most pedig kiteszem, hátha valaki ismeri a Ren & Stimpy-t. (Nem ismeritek? Hiba.)

Ma vége lesz

2009-09-30T10:37:00.000+02:00

A fizika ártalmas!

2009-09-29T13:53:00.002+02:00

Túlzott mennyiségű biofizika bevitele a szervezetbe káros hatásokkal jár a lelkiállapotra. Ez bizonyított tény, a bizonyíték pedig én vagyok. Nem hiszitek?

Még most se?

Megérzés

2009-09-28T11:39:00.004+02:00

Vízfej Elemér

2009-09-26T11:33:00.004+02:00

Vele még fogtok találkozni a jövőben

Assfault

2009-09-24T09:30:00.010+02:00

Még augusztusban néhány jóbarátommal krétát ragadva kimentünk a művelődési központ mögé Nánáson, és rendeztünk magunknak egy kis aszfaltrajzversenyt. Nevezők és díjak nélkül. Íme:

Ez a föntebbi talán picit nehezen kivehető, egy dobos lenne.

Ez az iménti inkább a színtévesztési tesztekre emlékeztet engem. "Megleled-e Ferit a képen?"

Éhségsztrájk a tisztességes jegyzőkönyvekért!

2009-09-23T09:33:00.002+02:00

Mert Nem Mindegy!

Jelen esetben a probléma az volt, hogy a tanár tűzött füzet közepéről kitépett lapot szeretett volna beadva látni, ehelyett én vadember módjára egy spirálfüzetből kizsigerelt lapra írtam a jegyzőkönyvet. Jesszusom, mit tettem?!

Nem mellesleg így néz ki a tanár a valóságban: